Szülők, emlékeztek az első alkalomra, amikor a gyereketek párját megismertétek? Mi volt az első benyomásotok róla, és miért?

Emlékszem mikor a lányom hazahozta az első fiúját. A srác vagy két fejjel volt magasabb a lányomnál, és tele volt tetoválva, a piercingekről nem is beszélve.

Nem vagyok előítélletes,

Még jó hogy emlékszem :)

Szórakozóhelyen voltunk, buliztunk és egyre közelebb jött. Utána kimentünk beszélgetni és másnap már randiztunk is.

Első benyomás: jóképű, helyes, kedves, alig várom, hogy jobban megismerjem.

Bocsánat, a vége lemaradt!

Tehát: nem vagyok előítéletes, de eléggé meglepődtem. De ahogy elnéztem a férjem arcát, ő sem volt épp boldog.

De kellemesen csalódtam a fiúban, mert tényleg az egyik legkedvesebb, jóindulatúbb ember akivel valaha találkoztam. Rá merem bízni a lányom. Most már 2 éve együtt vannak.

Amikor az első barátnőjét hazahozta a fiam, mindketten 17 évesek voltak. Örültem, mert kedves, segítőkész, udvarias lánynak tűnt. Sajnos mint később kiderült, ezt csak megjátszotta, minden következő találkozásnál egyre barátságtalanabb, sőt a végére kifejezetten bunkó lett, pedig mi a férjemmel igyekeztünk a kedvében/kedvükben járni, sütöttem sütit (leszólta), ajánlottam közös hétvégi programot (kiröhögött), feleslegesen sose zavartam őket.

Nem tartott sokáig a dolog, pár hónap után nagyon átverte a fiamat egy elég fontos dologban és szakítottak. Amúgy szerintem már előtte is zavarta a fiamat a lány viselkedése, legalábbis észrevette, hogy udvariatlan, mert (miután a lány elment), volt hogy bocsánatot kért a barátnője viselkedéséért, beszólásáért...

Most már 21 éves a fiam és egy nagyon rendes, aranyos, intelligens barátnője van már 2 éve. Nagyon szimpatikus az első találkozástól kezdve, és szerencsére ő azóta se rombolta le az első benyomást. :)

*

Vagy nagy arcú egyetemista.