Ha a szüleid gondolnak egyet, és átugranak hozzátok, felhívnak előtte, vagy csak úgy váratlanul felcsöngetnek?

Bár elég rég volt, de mikor mi összeházasodtunk a férjem apukája hajnaltól taxizott. Képes volt reggel 6-kor beállitani mikor arra járt, mi meg még jócskán aludtunk volna. Egy darabig türtem, aztán finoman szóvá tettem. Sértődés lett a dologból, de elég hamar megbékéltünk. Szerintem finoman próbáld meg figyelmeztetni a szüleidet, hogy már külön életed van. Elsőre próbálkozz azzal hogy: Mi lett volna ha most nem vagyunk itthon, máskor szóljatok ha jöttök.

hát igen, nekem is épp a szex ugrott be, h na akkor mivan ha épp akkor esnek be, mond meg nekik finoman, h csörögjenek már rád mielőtt elindulnak legalább, mert lehet h el kell ugranod, szerintem ez nem bunkóság

LEgközelebb ha ennyire váratlanul jönnek szerintem beszéld meg velük. Mondd el szépen, hogy szeretnéd ha legalább ide telefonálnának előtte, hogy összedobd magad. Teljes mértékben megértelek, nekem nagymamék ilyenek, és örülök hogy jönnek de tényleg kellemetlen tud lenni. Ha szólsz nekik szerintem biztosan megértik (bár nem biztos hogy változni is fog, apukámat nagyon rég nembírom rávenni hogy szóljon mieleőtt tervez valamit... Múltkor felhívott reggel nyolckor, hogy tíz percem van elkészülni...)

abszolút megértelek. pár hete vesztem össze anyámmal e miatt. felhívott, hogy menjek már ki nyissam ki a kaput, mert mindjárt itt lesz... volt, hogy mentünk el, párom a fiunkat öltöztette mikor beállított, nagyon kicsi a hely nálunk szó szerint kerülgetnem kellett anyut. volt, hogy ,már a szomszéd utcában voltunk, mikor párom félreállt kérdeztem, miért? mert épp elment mellettünk anyám. ilyenkor mindig kedvesen mondtam, neki, hogy szóljon ha jön, ne jöjjön potyára. ami finom célzás akart lenni, hogy egyáltalán nem szeretem, hogy csak úgy beállít. én szeretem, ha rend van, szeretek szépen összepakolni, bárki is jön én ne pont hajmosás előtt legyek és egyáltalán: van amikor nincs kedvem senkihez. na legutóbb ezt meg is mondtam neki, teljesen logikus érvekkel, azt is mondtam, hogy miután irinyó-pirinyó lakásban lakunk, így is kellemetlen, hogy csak az ágyra tudom leültetni, ha jön valaki, ha meg 1-2 dolog nincs a helyén akkor már olyan, mintha óriási kupi lenne és nincs másik helység ahova átvezethetném. múltkor mikor pont menet közben találkoztunk vele épp óriási rendrakásban voltam: kipakoltam a fél szekrényt, az egész padló tele volt és az ágyon is két fenéknyi hely volt, egy a kisfiamnak, egy meg nekem... hát nem tudom mit szóltam volna, ha akkor beállít. lényeg a lényeg irdatlanul megsértődött és bármilyen észérvet hoztam fel nem volt hajlandó megérteni, hogy nem szeretem ha így állít be. mert ő az anyám. sőt még azt is megkaptam, hogy én mindenkinek meg akarom mondani, hogy mit csináljon. nem akartam elhinni, hogy egy ennyire egyszerű kérést nem hajlandó tiszteletben tartani, hiába mondtam, hogy nekem ez nem jó. közölte velem, hogy ő ezt nem tudja előre, mikor mit csinál stb. mondtam neki, hogy de amikor elindul miért nem szól, hogy jönne, miért akkor szól, amikor 2 utcányira van? már amikor szól... és nem volt hajlandó ezt megérteni, teljesen megsértődött,. még az jött ki, hogy én vagyok a szemét. kérdeztem tőle, hogy mi van ha nincs kedvem senkivel találkozni és beállít mondjam azt, hogy bocs, de most rossz kedvem van, nincs kedvem beszélgetni? erre azt mondta igen, nem fog megsértődni. na persze. azok után, hogy ezen teljesen kiakadt, el tudom képzelni mit rendezne, ha jönne, én meg azt mondanám, nem érek rá, mert pl takarítok. szerintetek? bocs ha hosszú lett... :)