22 éves fiatok dolgaiba mennyire szólnátok bele, mint például?

Segítenék neki a második kérdésben, ha kikérné a véleményemet, merre menjen tovább. Megnéznénk együtt, mi érdekli és mi nem, próbálnám őt orientálni, ha nem pontosan tudja, mit akar, de akar továbbtanulni. Munka ügyben is adnék tanácsokat, pontosan ismerve persze a fiamat, pl. ne menjen olyan helyre, ahol értékesíteni is kell, lehetőleg határozatlan szerződést keressen, stb.

A többi nem érint szerintem minket szülőket semmiben.

1. Ameddig másnap pl munkába gond nélkül eltud menni nem alszik el, nem késik el, tud a munkájára figyelni akkor azt csinál amit akar szinte, felnőtt ember és magának kell beosztania az idejét. Maximum annyit kérnék tőle hogy legalább egy sms-t vagy facebookon írjon hogy késő jön haza ne aggódjunk érte és ennyi.

2. Az hogy mit kezd az életével az az ő dolga mint tanulás mint munka terén. Én azért annyit várok el hogy lehetőleg 8 órába legyen bejelentve és a keresete is azért legyen annyi hogy ha bármi adódna megbírjon valahogy élni és ne keveredjen be fekete munkába ami miatt átverhetik vagy megbüntethetik.

3. Az is az ő dolga, ha már normális nevelést kap akkor tisztában kell lennie 22 évesen hogy ki milyen ember és aszerint csak tud magának párt választani. Igaz nekem a fiam még csak 4 éves de én engem a szüleim úgy neveltek hogy a lényeg a részletekben rejlik és ez alapján válogassam meg kikkel barátkozok, és a barátnőmmel is akkor terveztem amikor már kellő képen megismertem őt. Persze ehhez kellet némi tapasztalat amire ott voltak a tini éveim.

4. Kávézás az inkább rám vall 26 évesen van idő amikor 5-6 alkalommal iszok rendes főzött kávét durván 2 deci tejeskávét. Legtöbbször napi 2x2 deci kávé az adagom, a szüleim azét felhívták a figyelmem hogy 3 adagnál túl ne lépjek az egészségem érdekében, de még mindig ez mint hogy igyak alkoholt és dohányozzak. Nem iszom, nem dohányzom a kávét is igyekszem nem túlzásba vinni. A fiamnak is engedni fogom persze bizonyos mértékig ha már olyan 15-16 éves lesz.

Én még nem vagyok szülő, 5 évvel múltam 22 éves, de azért leírom a véleményem.

Ha azt látnám, hogy bármilyen téren hülyeséget csinál, akkor TANÁCSOT adnék neki, de csak ha meghallgatja. És ezt tényleg akkor, ha azt látom, nagyon rossz vége is lehet a dolognak (nem csupán az, hogy jaj, nem ilyen lányt képzeltem el mellé...). Hogy mondjuk vminek már tényleg a függője (van olyan barátnőm, akinek napi 3 kávé kell, hogy emberként tudjon funkcionálni, néha 4 is, ha aznap jobban fáj a feje - én az anyja helyében elbeszélgettem volna vele arról, hogy ez nem egészséges... és nem amiatt van, hogy olyan a munkája... nekem is olyan, ugyanannyit tanultam, mégsem szoktam rá a kávéra... mégis kibírok minden napot, csak rendesen alszom és jól étkezem), vagy olyasmit akar ELKEZDENI tanulni 22 évesen, amiben nem biztos, hogy van jövője. Belepofázni, tiltani nem tiltanék.

Szerintem egyikbe se jogos "beleszólni".

22 éves vagyok. Azt hogy hova megyek és Meddig, mindig előre megbeszéljük, egyeztetünk, Max akkor "nem engednek" el, ha valami fontos, előbb leszervezett dologgal ütközik. Továbbtanulást közösen beszéltük meg. Munka ügyben kérek tanácsot, mert tapasztaltabbak mint én, és szívesen segítenek, de ha máshogy döntök, abból sincs gáz. Kapcsolatomba abszolút nem szólnak bele, max ha szimpatikus nekik a párom, akkor azt sokat mondogatják. Kávézni nem szoktam mert utálom, de gondolom nem kötnének bele.

Felnőtt ember dolgaiba mi jogon szólna bele bárki is? Így utáltatják meg magukat a szülők a "gyerekekkel".

Én 17 évesen dolgoztam a suli mellett, már akkor sem szóltak bele a dolgaimba. Anyu mindig azt mondta, hogy csak mondjam meg hova megyek és kb mikor jövök, ha kések akkor meg telefonáljak, hogy tudja nincs bajom. Tanácsot kértem, ha arról volt szó, sőt a mai napig kérek pedig 28 èves felnőtt nő vagyok. De azt sosem fogadtam volna el senkitől, hogy beleszóljon a dolgaimba és megszabja, hogy kikkel ismerkedhetek.