Miért nem lehet megérteni, hogy nem szeretem, ha fotoznak? Es miért kell mindig piszkálni vele?

Bármilyen alkalom van, ahol fotózás van (esküvő,szülinap, kirándulás,stb...), akkor én ha lehet kihuzom magam a fotózás alól.

Erre mindig megkapom azt nagynenimtol es nagybatyamtol, hogy "majd nagyon bánni fogod!", "olyan szép vagy, miért nem lehet lefotózni??"

Es a hasonlók.

Meg a pofavagast, amikor épp készülne egy pillanatkép, én meg kiugrok a képből, mielőtt megcsinalnak.

A Facebook profil képeimen is hátulról/oldalról vagyok fotózva esetleg szemből, de akkor is eltakarom az arcomat.

Megmutattam nagybatyamnak a jelenlegi profilkepemet, erre akkor is kb beszólt, hogy jó-jó, de ha szembe fordulnek mennyivel jobb lenne es miert nem olyan a kép???

Nemrég volt a családban esküvő, akkor azért, hogy ne legyen nagy botrány beálltam arra a pár képre, de az esküvői fotók között gyorsan atlapozom, amelyiken rajta vagyok

Készült polariod kép is, azt megnéztem, kb elsírtam magam, hogy hogy nézek ki rajta... (Es nem a fotóssal volt a baj 😃 )

Es igen, később valóban kevés kép lesz rólam ennyi idősen, de az legyen az én bajom.

Miert kell mindig erőltetni ezt az egész fotózás dolgot?

Miert nem lehet megérteni, hogy én nem szeretem, amikor fotoznak??

Mással is volt mar ilyen?

Hogy magyarázzam el nekik, hogy nem szeretem megnezni a fotókat magamról?

Mert ha azt mondom, hogy nem tetszik a fotó, akkor rögtön mindenki rávágja, hogy de miert nem, milyen jó lett ez a kép.

Ja, persze....

Köszönöm annak, aki elolvasta, annak meg méginkább, aki válaszol is :)