Mi a véleményetek a 40 feletti egyedülállókról?

Vannak ilyenek, akiknek nincs életcéljuk.

Nekem is volt középiskolában első barátnőm, akire ha nem szállok rá, akkor nincs pasija. Nem volt buta, jó tanuló volt, de csak azért mert ráparancsoltak. Gazdaságis lett, mert megmondták neki hogy annak kell lennie.

Valószínű az ismerősöd is ilyen lehet.

van ilyen sajnos, de szánnom érte :/ Ha valaki képtelen a sorsát a kezébe venni és önállóan élni, tüttyög-müttyög, beszarisokodik, és elcseszi az egész életét, az jobb, ha nem is erőlködik, mert életképtelen, milyen utódot nemzne. valami hasonló kaliberű ffi kellene neki, és akkor talán nem szaporodik.

jöhetnek a piros kezek, de ez van...

Van hogy nem jön össze valamiért, úgy alakul az élet, a körülmények, nincs közösség ahol találhatna.

Én is jó úton haladok arra, hogy örökre egyedülálló maradjak... :-(

35F

Szerinted olyan nem létezik. Mert te nem tudod elképzelni, nem jelenti azt, hogy nem létezik. Simán lehet aszexuális.

Nem gondolok semmit róla. Ha ennyi időm lenne, valami brazil sorozatot néznék.

Hát nézd, biztos,hogy nem normális dolog ez, és szinte biztos az is, hogy, igenis hiányzik neki egy társ, vagy legalábbis az élete Sosem lesz úgy teljes, mint akinek van párja. Főleg ha esetleg tényleg sose volt senkije. Tulajdonképp érthető, hogy inkább van a szüleivel,mint egyedül. Saját példámat tudom felhozni, bár fiatalabb vagyok. Közeledek most már a harminchoz, és sose volt párkapcsolatom. Én annyiban különbözöm, hogy már évek óta saját lakásban élek, értelemszerűen egyedül. Szóval viszonylag önálló vagyok, és az egyedüllétet is elég jól viselem, nekem nem kell hogy 0-24ben mellettem legyen valaki. Van egy kutyusom, ő sokat segít, van kihez szólni, vár haza, stb. De így se egy idilli állapot.

És hogy miért alakult így? Hát ez jó kérdés. Eleve bizonytalan, introvertált személy vagyok, későn érő típus. Most már mondhatom, hogy felnőttem, viszont valahol ott van bennem, hogy ha eddig nem kellettem senkinek, akkor már ezután se fogok. Átlagos vagyok amúgy, nem egy szépség, de messze nem bányarém. Mégis, úgy hidd el, hogy 3-4 pasinál több nem érdeklődött még irántam, abban volt bolond (szegény), még nalam is nagyobb nyomorult (sajnálom szegényt, de akkor is), meg olyan aki bőven az apám lehetett vna, és ő se véletlenül volt egyedülálló. Hát ez van. Nehogy azt hidd, hogy nagyra tartom magam, vagy tul nagyok az igényeim. Egyszerűen így, hogy "normális" ember még csak észre se vett , lett bennem egy olyan gátlás, ami miatt totál értéktelennek tartom magam. Mivel tulajdonképp soha senkinek nem voltam jó, vonzó, párkapcsolati szempontból, eléggé a béka feneke alatt van az önbizalmam, a testképem. És igen, azt se tanultam meg, hogy mondjuk hogy lehetne felhívni magamra a másik nem figyelmét. Nem tudom, ki lehet-e ebből törni.

Nem egy ilyen ismerősöm van amúgy, az általad mondott korosztályból is, aki még mindig a szüleivel él, mert nincs párja. Vannak barátaik, dolgoznak, szóval nem elveszett emberek. Az okokat persze nem tudom az esetükben, de egyáltalán nem olyan ritka dolog ez.

"legalábbis az élete Sosem lesz úgy teljes, mint akinek van párja"

Meg fog lepni, de ez rád igaz. Másról nem tudhatod, hogy érez.