Elég ennyi hosszútávra?

Figyelj, nekem is volt olyan kapcsolatom, ahol ráébredtem hogy nem vagyok szerelmes, de nagyon szeretem a másikat, mint embert, barátot. Hosszan vívódtam, először azt hittem hogy ez elég, ráadásul én akkor már 30 voltam. De aztán egy bulin megismerkedtem valakivel teljesen véletlenül, és még mielőtt megcsaltam volna a barátomat, szakítottam vele, hiszen ennek nincs értelme. A másik pasival sem volt hosszú kapcsolat, de akkor is örülök hogy megtettem, mert a langyos víz nekem nem volt elég. Azóta barátok vagyunk, és ő is talált valakit aki tényleg szereti (legalábbis remélem)

A barátság barátság, a szerelem meg szerelem. 21 évesen nem szabad barátságra alapozni. Ha 40 évesek lennétek, akkor azt mondanám hogy nem kell ugrálni, de 21 évesek vagytok, a barátnőd biztos hogy bele fog szeretni valaki másba idővel. Mellesleg lehet hogy te is, mert nem kapod meg tőle azt amit szeretnél. Ha meg szakítotok, később még meg lehet találni megint az összhangot. Hiszen ő sem tapasztalt semmit szinte, téged ismer aztán annyi. Nem tudja igazán értékelni a jó tulajdonságaidat, és hogy miben lehet rossz a másik... Ha halálosan szerelmesek lennétek egymásba, akkor azt mondanám, hogy igen, össze lehet házasodni, ami jó nem szabad elrontani azzal, hogy mi lesz később. de ez már neketek így nem jó, nem az igazi. Felesleges húzni.

Gondolom ennyi idő után ismered a lány családját is, igaz?

Nézd meg, hogy milyen az apa-anya kapcsolata.

Ebből igen sokat megtudhatsz, hogy nála jót vagy csak éppen elégségeset jelent az hogy szeret, de nem szerelmes.

Sokat számít, hogy milyen példát látunk a szülőktől a férfi-nő kapcsolatban.

Volt egy párom aki épp így állt hozzám mint ő hozzád, neki igen nagy harmóniában éltek a szülei, nagy nagy szeretetben, de semmi romantika.Az én szüleim viszont igen forró érzelmeket nyilvánította ki egymás felé.Nekem is hiányzott, hogy "csak" szeret.Ma már tudom, hogy ez milyen mélységes biztonságot jelentett számára.

16:32 vagyok

Azért álljunk már meg. A gyerekek még 20 évesek, miről beszélünk hogy elég a szeretet? Ez marhaság. A szüleimet is nagyon szeretem, mindennél jobban, de egy férfitől másra vágyom. Attól még hogy szeret és nem utál, és kedves veled és nem ellenséges még nem jelenti azt hogy ez egy ideális kapcsolat. Mondom, ha 50 évesek lennétek, akkor rendben lenne a dolog, de így...

És lehet hogy igaz, hogy a szerelem átalakul, de akkor is van mellette a tudat hogy ő nekem az igazi, és ettől még vonzódsz hozzá és minden, nem csak "szeretlek de nem vagyok szerelmes" Azért van veled, mert tiszteletben tart, mert nem akar megbántani, és mert mégis van vele valaki. De teljesen biztosan állíthatom, hogy előbb-utóbb jön neki valaki akibe nagyon beleszeret. És most azt akarod várni hogy visszakullogjon hozzád? egyáltalán nem biztos hogy vissza fog menni. És ezekből az állapotokból lesz később az, hogy van 2-3 gyerek, ott vannak 35-40 évesen, és valamelyik elkezdi csalni a másikat, kiderül, botrány válás... Mert nem volt alkalma megkeresni azt, aki tényleg hozzá való, mert azt hitte hogy ez elég. Sok ilyen pasit és nőt ismerek, szerintem csak a saját gyávaságuk és butaságuk miatt alakult így a dolog. Nehéz ám úgy intézni egy válást, hogy tényleg ne haragudj a másikra. Bár nem lehetetlen.

Félre értés ne essék, lehet jó házasság is fiatalok között, ha tényleg passzolnak. De hát a kérdésben szereplő fiú pont azért ír, mert nem. mert valami hiányzik. Nem szabad a homokba dugni a fejed. vagy ha igen, akkor később nem hibáztathatod a barátnődet, mert ő már most megmondta...

Szóval fiatalok vagytok, ne éljetek nagyszülőkként, mert vissza fog ütni.