Úgy érzem, zsákutcában az életem. Mit tegyek?
Munkát nem találok több mint egy éve (közben letettem egy nyelvvizsgát és befejeztem a fősulit). A barátommal élek az én lakásomban. Elvileg nagyon szeretjük egymást, de én nem vagyok boldog ebben a kapcsolatban, mert nem akar feleségül venni, és "rendesen" ideköltözni, úgy értve, hogy fenntartja a saját lakását is, sok cucca ott van, rendszeresen odajár. Egyszer megzsaroltam, hogy ha nem változtat ezen, akkor elhagyom, akkor megkérte a kezem, de utána abból sem lett semmi, gyűrűt se vett és nem gondolta túl komolyan. Én már utálom felhozni ezt a témát, mert ha nem akarja, akkor én nem erőltetem. De nagyon boldogtalan vagyok. Legszívesebben szakítanék vele (a fentiek miatt eléggé kihűltek az érzelmeim), de akkor nem tudnám fenntartani magam, és haza kellene költöznöm a szüleimhez, de akkor már előbb lennék öngyilkos. A szüleimmel nem valamijó a kapcsolatom, nagyon szar volt mindig is, és még most is pszichoterápiára járok, hogy feldolgozzak bizonyos gyerekkori élményeket.
Ha lenne munkám, amiből rendesen el tudom tartani magam, akkor talán tudnék lépni, de gőzöm sincs mikor találok, és közben egyre jobban kikészülök idegileg. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan tudnám irányítani az életem, hogy ne függjek ennyire másoktól (barátomtól és szüleimtől, anyagilag és érzelmileg).
válasza:Szia!
Ha haladtál a tanulmányaiddal, és nyelvizsgáztál is, akkor már nem lehetsz egy elveszett ember! :) Több önbizalmat! Legfontosabb, hogy mihamarabb önfenntartó légy, ennek érdekében vállalj el olyan munkát is, ami kevésbé tetszik, bármikor lehet váltani, ha adódik jobb lehetőség!
Amit a barátoddal való kapcsolatodhoz tudok szólni: egyrészt, valóban ne bagatellizáld el az igényeidet, joggal zavar, hogy úgy érzed, az érzelmi kötődés nem kölcsönös.
Talán ennek megnyilvánulását látod abban, hogy nem akar elvenni. Nem is az a gyűrű olyan fontos, hanem a pasi elkötelezettsége irányodban, igaz? Gondolkodj el azon, miért olyan fontos, hogy elvegyen. Mert azt akarod, hogy Ő legyen a férjed, vagy elsősorban azt, hogy legyen férjed? Továbbá, esik olyan jól egy kibalhézott leánykérés, mint egy őszinte, szívből jövő, letérdelős? Sajnos efféle elszántságot kierőszakolni aligha lehet, vagy ha mégis, az nem ugyanaz. Ráadásul a görcsös kapaszkodás hárítást szül, és fordítva, és kész az ördögi kör. Meg kellene beszélnetek a kapcsolatot, igényeiteket, mennyire vagytok fontosak egymásnak – és ha nem működik, ne félj lépni! Az, ha érzed, hogy a párod érzelmei gyengébbek a Tieidnél, joggal kiábrándító.
Ha van saját lakásod, anyagi bevételre tehetsz szert úgy is, hogy az egyik szobát pl. egy diáklánynak kiadod. Ha kevésbé vagy bizonytalan, és nem érezteted a pároddal az anyagi, érzelmi stb. függőségedet tőle, ill. a kapcsolatotoktól; hanem azt érezteted, hogy, bár rosszul esne az elválás, nélküle sem esnél azért kétségbe, lehet, még meg is gondolja magát, és rájön, hogy valóban Rád van szüksége.
válasza:Szia!
Én maximálisan egyetértek az első válaszolóval.Tudom,hogy ez egy nagyon nehéz döntés részedről,de muszáj megtenned.
Egyébként,nekem még az a véleményem,ha egy pasi így viselkedik amikor azt érzi ki vagy szolgáltatva neki,akkor jobb ha nem akarod vele leélni az életedet.Mi lesz,ha gyesen leszel??Éreztetni fogja,hogy akkor te kevesebbet érsz mert nem dolgozol?Hidd el,most több lehetőséged van,mint ha már közös gyerekeitek lennének.Ne csak az érzelmeid irányítsanak,ha nem érzel maximális viszonzást,hagyd el.Nem érdemes egy lapos labilis langyos kapcsolatra éveket pazarolni és lehet,hogy közben elszalasztod a lehetőséget,hogy valóban boldog lehess azzal,aki tényleg megérdemel,és eléggé értékel.
Sok sikert,boldogságot üdv
válasza:Sziasztok!
Köszönöm szépen mindenkinek a választ. A páromról annyit, hogy attól nem félek, hogy nem szeret, mert tudom, hogy nagyon szeret, egyedül ebben a házasság kérdésben nem tudunk dűlőre jutni. Már ezerszer megbeszéltük, hogy ez nekem miért fontos, de ő olyan pató pálosan áll az egészhez. Igaz, a lakását elkezdte végre kiapkolni, hogy majd kiadja albérletbe.
Első válaszoló: főleg azt szeretném, hogy legyen férjem. Mindig olyan rossz, ha valamelyik barátnőm férjhez megy, mert arra gondolok, hogy engem soha nem fog senki "ennyire" felvállani. Pedig némeyik barátnőmről tudom, hogy hiába van férjnél, nem olyan mély a kapcsolatuk, mint nekem. Szóval nem tudom, miért nem tudjuk mégse megoldani ezt a dolgot. Hozzátartozik a képhez, hogy a barátomnak már volt egy rossz emlékű házassága.
válasza:Szia!
Felettem írták már, hogy próbálj meg mielőbb munkát találni, hogy anyagilag ne légy rászorulva a párodra! Minthogy diplomás vagy nyelvvizsgával, valószínűleg nem vagy egy elveszett ember: ha egy éve nem találsz munkát a szakmádban, nézelődj képesítést nem igénylő munkák után! Nem szégyen az sem, ha betanított munkás leszel, vagy elmész eladónak, hamburger-árusnak addig, amíg nem találsz a végzettségedhez illő állást...
Az érzelmi kiszolgáltatottságon már sokkal nehezebb segíteni: te most érthetően nagyon ragaszkodsz a párodhoz, aki azonban nem viszonozza olyan hevesen az érzelmeidet. Lehet, hogy egyszerűen fél az elköteleződéstől: ahogy írod, van egy rossz emléke a házassággal kapcsolatban. Nem írtad meg, mióta vagytok együtt: ha rövidebb ideje, talán érthető a párod húzódozása. Ha már hosszabb ideje, akkor viszont én azért elgondolkodnék, van-e jövője egy ilyen kapcsolatnak...
Hidd el, én is ismerem azt a kínzó, gyötrő érzést, amikor látod egymás után férjhez menni a barátnőidet. Ráadásul az emberek vannak olyan indiszkrétek, hogy egy-egy ilyen alkalommal elkezdjenek kérdezősködni, ti tervezitek-e már a nagy napot... Ami azt illeti, én is ilyen cipőben jártam: a párom, akivel egyébként az első pillanattól kezdve éreztük, hogy a másik személyében megtaláltuk a társunkat, sokáig húzódozott az esküvő megemlítésétől is. Azt mondta, öt év múlva talán, majd ha lesz saját lakás, majd ha lesz állandó és biztos kereset, majd ha befejeztük az egyetemet...
Kifogás mindig volt. Nekem pedig a fenn említett barátnők és rokonok kérdezősködése miatt egyre jobban kikészültek az idegeim.
Egy nap aztán annyira kiakadtam valamin, hogy odaálltam elé, és azt mondtam: "Ha tényleg igazán és őszintén szeretsz, elveszel. Ha nem teszed meg, azzal bizonyítod, hogy nem kívánsz engem felvállalni mindenki előtt, mint életed párját."
Egyúttal vállaltam, hogy az esküvő összes költségét előteremtem, mindent elintézek egyedül, neki csak az "igent" kell kimondania, hogy egy életre boldoggá tegyen. Igen, megzsaroltam, ha lehet így mondani, de jó okom volt rá: ismerem a halogató természetét, és ha nem állok a sarkamra, sose lett volna ebből lagzi.
A végén pedig az történt, hogy bocsánatot kért tőlem, amiért ilyen hülye volt, és nem értette meg, milyen fontos az a fránya papír egy nőnek. A nők nagy többsége ettől érzi magát biztonságban - le lehet pontozni ezt a véleményt -, a párom pedig az esküvő napján értette meg, hogy mennyire megnehezítette az életemet azzal, hogy ilyen sokáig húzta... A férfiak nagyon ritkán tudják átérezni, milyen borzalmas érzés, ha nem lelsz biztonságot valaki mellett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!