Egy családcentrikus nő életpályájába hogyan fér bele a jogi szakma?

Világéletemben a jogi pálya iránt érdeklődtem. Fontos volt nekem mindig, hogy valamiben kiteljesedjek, a tőlem telhető lehető legtöbbet elérjem az adott témában. A saját családom képe miatt őszintén szólva sosem vonzott a gyerekvállalás, a család fontossága, nem láttam bele testközelből a pozitív oldalába. Közben jelentkeztem jogra, nem sokkal később lett egy szerelmem, aki azóta az élettársam, és ő megváltoztatta az élethez való hozzáállásomat, és szerintem pozitív irányba vitte el a gondolkodásomat, rávilágított arra, mik a valódi értékek az életben. Az ő családja csodás, és megtapasztaltam, hogy ez egy működőképes dolog, továbbá, hogy ez kell hogy legyen az élet elsődleges célja... Én legalábbis mostmár így látom. Ugyebár közben elkezdtem a jogot, ennek már második éve, de már nem a karrier a lényeg, és elkezdtem aggódni, hogy egy ilyen kemény szakmában nő létemre nem tudnék kiteljesedni úgy, hogy közben harmonikus családi életet tudjak magam mellett fenntartani, amelyben maximálisan a gyermekeim életének a része vagyok. Egyszerűen nincs az az arany középút, amellyel meg is érné ebben a szakmában maradni.

Bocsánat, hogy hosszú lett, de szerettem volna részletesebben leírni... Kérlek írjátok le a véleményeiteket vagy a tapasztalatokat!

Összeegyeztethető-e a kettő? Mit javasolnátok? Hagyjam el, és keressek olyan szakmát, ami ilyen célokkal is boldoggá tenne? Vagy van megoldás így is?

Nem nagyon hallok vidám történeteket... Boldog jogászokról akik 100%-osan helyt tudnának állni a családban betöltött szerepükben is... Ennek az ellenkezőjéről viszont 100 meg 100 történetet hallottam/láttam magam is.

Köszönöm!