Miért mindig addig jópofiznak a pasik, amíg biztosra nem mennek? Pl. Miután a nő már 3 hónapos terhes elmúlt?

Ezekben az esetekben legtöbbször az a baj, hogy mi, férfiak nem gondoljuk át eléggé a gyerekvállalást:) Gondoljatok bele, van egy barátnőtök/menyasszonyotok/feleségetek, aki mindig ott van veletek és szeret, aztán jön egy undok kis béka, aki állandóan nyivákol, anyun lóg, és az összes figyelmet elveszi rólatok. Hát, ez van. Férfi vagyok, de az biztos, hogy addig nem vállalunk gyereket, amíg nem vagyok felkészülve arra, hogy 2. helyen legyek.:) Mert bizony nekünk is be kell ismerni, hogy ha jön a kölök, akkor második helyre szorulunk. Persze, most úgy hangzik, mintha annyira sajnálnám magunkat, de nem így van, ez így természetes, a legjobbat akkor tesszük, ha nagyon szeretjük a gyerekünket és mindent megteszünk, hogy jól neveljük.

Még szerencs hogy vannak olyan nők akik az igazi felállást tartják természetesnek, ami mindenkinek jó. :) Apa+anya meg a gyerekek. Ez a természetes modell. Csak a mai divat hogy anyuka szerelmes a gyerekbe, és a férj le van tojva, és ki kell nyalni a gyerek hátsóját... Ilyen családban a gyerek se nő fel rendesen...

Nem arról beszélek, hogy kinyalják a gyerek seggét. Hanem az első évről mondjuk... A gyereket pelenkázni kell, szoptatni, büfiztetni, felkelni hozzá éjjel, ha sír... stb... Anyuka olyan kimerült, hogy nem tud foglalkozni apukával, apuka meg ugye nem csinál annyi mindent, lenne ideje, energiája, igénye a feleségére. Persze nem mentegetek senkit, aki ilyesmit csinál, ez az a dolog, amit a pedofílián kívül a legjobban elítélek. A válaszom tehát: azért van ennyi elmebeteg pasi, mert nem tudják, mit vállalnak a gyerekkel. 2vel ezelőtti válaszoló vagyok.

Nem kellene mondjuk egy pár hónapos kapcsolatra gyereket vállalni.

Hidd el hogy ugyanennyi elmebeteg nő van aki azért szűl hgy élete végéig eltartsák, és ha nem találnak palimadarat eljátszák a szent mártírt.

amikor eljön az a pont egy kapcsolatban, h jó akkor jöhet a baba, akkor általában a nőket már szinte csak az érdekli, h baba és én pl. nem tudtam reálisan látni, h mennyire lesz ő jó apa, mikor sose volt az a megbízható ember, persze elment egy felessel, amig dolgoztam, kereset...stb, aztán miután kiderült, h sikeres volt a projekt, jön a baba, onnantól kezdődött a megalázás, a lelki bántalmazás, tudta, h kb bármit megtehet, legalábbis azt hitte h mostantól én vagyok az alattvalója és mivel "gyenge" vagyok belém lehet rúgni, egy terhes nő nem igazán méltó ellenfél. Persze, látnom kellett volna, voltak jelek, utólag baromi okos vagyok, de az tény, h ő egy genyó volt, én csak naiv. De ha lelkes olvasója vagy ennek az oldalnak, akkor azt is láthatod, h társadalmilag anyának lenni nem valami megbecsült dolog, gyakran az ilyen komplexusos s@ggfejeket kiálltják ki dolgos férjnek.......ezen nekünk kell változtatni, társadalmilag, h anyának, nőnek lenni ne legyen kiszolgáltatott helyzet!

Szerintem az is tény hogy a saját érdemeiddel kell dicsekedni. A terhesség pedig nem a te érdemed. Nem te tehetsz róla hogy nő lettél és arról sem hogy neked kell megszülni. És a férfi sem hogy ő nem tud szülni és "csak" dolgoznia kell.