Hogyan dolgozzam fel ha a párom nem akar gyereket én meg igen?

Köszönöm a válaszokat:)

Nem tudnék olyat csinálni, hogy a tudta nélkül teherbe esem, nem az én stílusom.A döntését is tiszteletben tartom, a kapcsolatunk jól működik, nincs semmi gond vele, jól kijövünk.Csak most kikészültem.Ha visszamegyek dolgozni évek kellenek mire bedolgozom magam(kozmetikus vagyok), ezért lenne jobb ha egy szünettel meg lehetne oldani.A párom imádja a kislányunkat, foglalkozik vele rendesen, jó apa, hétvégén míg főzők elmennek játszóházba, játszótérre, szóval nem arról van szó hogy azért mert nem tud vele foglalkozni.Inkább az most a gondom, hogy nem számítottam erre az érzelmi reakcióra, és nem tudom mit kezdjek vele.Három hónapig böngésztem a babás oldalakat, meg elképzeltem hogy megint babám lesz stb, és most meg mint akit leforráztak kb úgy érzem magam.Mindenképpen fogok még erről beszélni vele, én arra tippelek hogy valamelyik munkatársa beszélte tele a fejét, vagy nem tudom miért határozott így.Igazából még azt sem lehet mondani, hogy gondolkozás nélkül beleegyezett annó, mert nem így volt átgondolta, és örült neki.A három hónap alatt pl ő is mutogatta nekem a babákat utcán, neten, hogy milyen édesek stb. De tegnap este meg eléggé úgy tűnt hogy ő ezt komolyan gondolja, hogy mégsem.

22:58 :)

Azért kéne elviekben mondjuk figyelembe venni azt is amit én szeretnék, mert egyrészt nincs akadája, másrész meg van kb 3 évem, amíg még viszonylag problémamentesen teherbe eshetek.35 felett rohamosan csökken erre az esély, és a komplikációk szempontjából sem mindegy.Az első babánk három év után fogant meg, az sem jött mindjárt.Plusz ha ő meg 40 évesen úgy dönt hogy mégis akar második gyereket, az már tuti hogy velem természetes úton nem fog összejönni.Elég összetett a dolog, mert férfiaknak elvben hetven évesen is lehet gyereke, míg a nőknek erre jóval kevesebb idő jut.Ilyen meg hogy az elsőt szereti valaki, a másodikat meg utálja, szerintem ritka, és meglehetősen ordenáré embernek kell ehhez lenni.A páromnak pl nincs indoka, sem ésszerű magyarázata arra hogy miért gondolta meg magát, mert azt is leírtam már, hogy szó nem volt arról, hogy csak én akarom ezt a babát.Most meg egyik napról a másikra csak úgy bele kéne nyugodnom, hogy soha többet nem lesz babám.Akármilyen érthetetlen, de nem megy:( Én sem számítottam erre, és a párom döntése is hideg zuhanyként ért.

Egyébként engem apukám nem akart, és szeretett:)