Fog-e a gyámügy érdemben foglalkozni a dologgal, ha bejelentést teszek ( a szomszédom veri a kisgyerekét)?

Gyermekjóléti szolgálatnál dolgozom.

Érdemesebb a gyermekjólétnél bejelentést tenned, bár elvileg ilyen ügyet ha jelzel a gyámhivatalnál, akkor ők továbbítják. Én csak arról tudok nyilatkozni, ahogy nálunk működik a rendszer, ebbe látok bele. Bár azt sajnos megtapasztalom, hogy nem mindenhol dolgoznak ugyanígy:(

Szóval nálunk MINDEN jelzést személyes kapcsolatfelvétel követ. Bántalmazásos esetben 24 órán belül felkeressük a családot, és helyzetértékelést végzünk, felvesszük a kapcsolatot a jelzőrendszer tagjaival (óvoda, végőnő, ha van testvér akkor az ő pedagógusaival stb.) Elkezdünk egy családgondozási folyamatot, annak érdekében, hogy a szülők megértsék a gyerek szükségleteit, tudjanak rá reagálni és tanácsokkal segítjük őket, hogy hogyan tudnak kezelni bizonyos helyzeteket. Ha szükséges, továbbirányítjuk más szakemberhez pl: pszichológus, családterapeuta.

A gyerek érdeke mindenek felett áll. Ha a szülő nem képes arra, hogy a biztosított lehetőségekkel éljen, és változzon, akkor hatósági intézkedésre is sor kerülhet, ami először védelembe vételt jelent, amikor a gyámhatóság kötelezi a szülők a családsegítőkkel való együttműködésre, és bizonyos szabályok betartására, és ha így sem sem sikerül eredményt elérni, akkor kerülhet ela gyerek a szülőktől. De, ilyen esetben is ha az apa normális, akkor pl megpróbálnám arra irányítani, hogy az anya nélkül nevelje a gyereket, vagy a családban keresnénk olyan személyt aki alkalmas és vállalja. Nyilván ez nagyon leegyszerűsítveaz egész folyamat, csak azért írtam le, mert szeretik azt hinni sokan, hogy nekünk a legfőbb szórakozásunk random módon megjelenni családoknál és onnan elvinni a gyerekeket. Pedig ez nyiván nem így van, és előtte mindent megpróbálunk.

Te is a jelzőrendszer tagja vagy, és nem szabad azt hinni, hogy "ami a szomszédban történik, az nem az én dolgom" utána meg a hiradóban látod viszont a családot...

Névtelen bejelentést is tudsz tenni, de elvileg a bántalmazásról szóló jelzéseket zártan kell kezelni a jelzést tevő külön kérése nélkül is.

Ha van még kérdésed írhatsz.

Anya vagyok és bennem egy kérdés merül fel kérdező:

Volt-e már olyan eset, amikor te tényéleg láttad és tanúja voltál a verésnek? Akkor te mit tettél? Szóltál az anyának? mert első körben ezt kellene.

Ha látod, esetleg a falon át hallod az ordibálást, verés stb.- akkor kellene odamenni és szólni: "elnézést, hallom a kiabálást, a gyerek sírását? Mi történt? Tudok segíteni?"- legtöbbször már ez is elég, hogy legalább a verés abbamaradjon!

Ha ez rendszeres, akkor ezt nem szabad eltűrni, főleg, ha a szemed előtt játszódik- én már utcán is mentem oda nőhöz, aki verte a gyerekét és megkérdeztem, hogy mi az oka annak, hogy egy nála ötször kisebbet, védtelenebbet támad- szívesen venné-e, ha az én erőfölényemet stb. felhasználnám arra, hogy bántalmazzam? (nem, nem indok, hogy "az én gyerekem"!)

Ha többször szólsz, rászólsz, akkor a következő lépcső lehet az, hogy az apának jelzed, hogy neked, szomszédként kellemetlen, megalázó ezt látni, hallani, így élni, sajnálod a gyereket és mint családtagot kéred, hogy legyen szíves a helyzetet megoldani, mert a gyerek kiszolgáltatott (tud-e róla egyáltalán?)

Esetleg egy normálisabb lakóközösségben érdemes lehet összefogni és többen, többféle módon, több időpontban igenis becsengeti az anyához, rászólni, figyelmeztetni, többen jelezni az apának.

Ha mindez nem vezet eredményre záros határidőn belül, akkor lehet hivataltól intézkedést kérni.

Nem tudom, hogy milyen súlyosságú az eset, van-e esetleg a gyereken külsérelmi nyom vagy otthon törés-zúzás is- mert ezesetben a rendőrséget is lehet értesíteni- de ekkor sem (és más hivatali eljárásban sem jellemzően) fog menni a névtelenség.

Ha tenni szeretnél valamit valóban a gyerek érdekében, akkor fel kell vállalnod a személyazonosságodat- ezért tanácsolnám azt, hogy fogj össze más szomszédokkal, akik ugyancsak a szívükön viselik a gyerek sorsát.