Családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek ki szoktátok mondani a hibáit?

Én igazándiból nem szeretek kritizálni,csak finoman célozgatni,aztán vagy veszik alapot,vagy nem.Mivel én sem vagyok tökéletes,vagy hibátlan,és voltam már azon az oldalon,mikor semmi nem volt elég jó,amit én csinálok.Azért,mert én csinálom,és nem azért,hogyan.Szóval bánjunk csínján az ilyesmivel,nézzünk tükörbe,és gondolkodjunk el azon,tényleg olyan hatalmas hibákat követ-e el a másik,mint amilyennek gondoljuk,mielőtt a szánkat kinyitjuk.Ugyanis a tanácsból könnyen kioktatás lesz,az meg rohadt sz@rul tud esni.Közben meg bele sem gondolunk,hogy hoppá,,másban meg mi nem vagyunk a toppon,közben meg osztjuk az észt nagy elánnal.

Igen megmondom nekik őszintén. Én nem fogok szívni és hallgatni azért hogy tovább éljünk "szeretetben". Természetesen nem akarom őket megváltoztatni! De ha ők nem változnak meg maguktól, akkor én nem figyelek rájuk többet, nem barátkozom velük ha a párom akkor inkább szakítok. Éljen úgy ahogy akar, de én is úgy élek, és nem fogom azzal tönkretenni az életem azzal, hogy tűrök valamit ami nekem nagyon zavaró. Ez azért nem minden hibánál van így! Attól függ én mennyira tűröm. Ha pl arról van szó rendetlen, hisztis, mittudomén nem hajta fel a wc ülőkét, akkor zavaró ugyan de kit érdekel, szólok neki de ennyi!? Ellenben ha pl iszik, drogozik, vagy pl állatokat bántja akkor azt már nem tűröm, szóval vannak ilyen fokozatok.