Családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek ki szoktátok mondani a hibáit?

Pl. milyen hibákra gondolsz?

Én sokszor mondom anyukámnak, hogy nem elég alapos, szerintem ez nagy hibája. Ez abban nyilvánul meg, hogy pl. a villákat nem mossa el rendesen, vagy a tálaknak a külső részén csak áthúzza a szivacsot. Rosszul vagyok amikor a kajamaradék ott van rajta!

Azért teszem neki szóvá, mert mindez csak azért van, mert lusta és nem érdekli. Ha pl. idős lenne vagy nem lenne rá ideje akkor nem szólnék, de így. A házban sem takarít, én meg nem érek rá mindig. Legalább a háztartást vezethetné, így én ezt szóvá szoktam tenni. Persze legtöbbször próbálom magam visszafogni, csak akkor szólok ha már valami túlmegy minden határon.

Barátoknak valahogy nem merem megmondani a hibáikat, párszor volt rá példa, hogy viccesen céloztam rá, de majdnem sértődés lett a vége. Így barátoknak inkább nem szólok, max. ha már az idegeimre megy akkor elköszönök és hazajövök.

Sajnos szüleimmel muszáj együtt laknom, tőlük nem tudok hová menekülni, gondolom nekik azért is teszek szóvá dolgokat.

Ismerősöknek nem igazán mondok ilyesmit, hiszen alig találkozunk, szinte semmi közünk egymáshoz. Nem érzem úgy, hogy lennénk olyan kapcsolatban, hogy megmondhatnám.

Nekem szüleim állandóan a fejemhez vágnak mindent. Ha véletlenül valamit elrontok, már ordítják is le a fejemet és megaláznak. Még kijavítani sincs időm, mert már letámadnak.

Én ehhez képest alig szólok nekik valamiért.

Pl. olyanokért szoktam még, hogy tanulják már meg becsukni az ajtót, mert bejönnek a legyek, illetve, hogy anyám ne ordítson mert mindenki minket hallgat. (Vele nem lehet beszélni, még el se mondom miről van szó már hisztizik).

De végeredményben azt mondom, teljesen felesleges szólni. Aki tényleg megérdemli, hogy szóljanak neki és változnia kellene az tuti nem fog, mert nem is akar.

Én is hiába szóltam kedvesen és (az évek múltán) durvábban, semmit sem ért.

Így inkább megcsinálok mindent én magam, így biztos, hogy nem lesz benne hiba. Vagyis számomra nem.

Üdv. (Bocs, hogy sok lett.)

Barátoknak max. csak jelzem. Füveznek, isznak, és nem akarnak ebből kilábalni...

Páromnak szoktam mondani, ő is nekem, de nem durván.

Apámnak sűrűn mondom, van bőven hibája, de nem változtat rajta. (pia, pénz költése, pedig alig van)

Magamnak is szoktam mondani, hátha hallgatok magamra. :D