Teljesen összezavarodtam. Sosem hittem, hogy ez megtörténhet. Van ebből kiút?
/Ne haragudjatok, hogy ide írok ilyen kérdést, de a Szerelem, szex témakörben bunkó válaszokat nem akarok kapni, mint ahogy az összes többi kérdésemre./
Szóval: első gimnazista vagyok. Nyáron találkoztam egy férfival, akit apa bemutatott, mint régi gimis osztálytársát. Később kiderült, hogy a fiával egy osztályba fogunk járni. Most, ugye, április van, és azóta nem beszéltünk egy mondatot sem. Ez halál komoly. Nem tudom, mi van velem. Tetszik a srác, és néha, bár lehet, hogy beképzelem magamnak, mintha ő is keresné a tekintetemet az órákon. Nem akarok azonban ránézni, nem akarok beszélni vele, és mindig úgy ülök, hogy a hátamat lássa. Valahogy elzárkózom tőle, pedig én sosem voltam ilyen. És minél jobban távolodom tőle, annál jobban szeretném megismerni. Viszont nem bírok a közelében lenni. Mindent elbénázok akkor. Nem tudok a feladatra, az evésre, a lépésre koncentrálni, mintha mindent, amit eddig csináltam, az ő jelenléte borzalmassá tett volna. Már az órákon sem jelentkezek, nem tudom, miért, csak annyit, hogy miatta. Nem vagyok pszichológiai eset, de akkor mégis mi? Kétségbe vagyok esve. Eléggé. Jól jönne egy-két hasznos tanács.
Ráadásul a közös osztálytábortól is tartok. Nyáron lesz, a Balcsi környékén.
:S
Sosem voltam ilyen.
Szerintem is. :)
Ne menekülj, eleinte elbénázol majd dolgokat, sebaj, aztán megszokod a jelenlétét.
Én nem akarok az lenni. Lehet, hogy ez a bajom?...
Nem is ismerem, igaz, tudok róla egy-két dolgot, de nem beszéltünk még sohasem, Valentin-napra is más lánynak adott VÖRÖS virágot, bár azóta nem láttam őket beszélni. Az a furcsa, hogy a lányra nem is vagyok féltékeny, és ez aggaszt, mert elvileg kellene, nem? Ha csak egy picit is... Legalább valaki mondja meg, mit tenne hasonló helyzetben. Ha tenne egyáltalán valamit, persze.
Hjajh.
Szerelmes vagy, de legalábbis bezsongtál. Ez mindenkire máshogyan hat, pl van olyan, aki kifejezetten "tenné magát" a kiszemeltje előtt, te pedig inkább húzódozol. Ez az érzés ismeretlensége, és a helyzet idegensége miatt van. Ne aggódj, nincs semmi baj. Ha úgy látod, hogy ő sem közönbös, akkor simán odamehetnél hozzá pár szót váltani, eleinte lehet valami ürüggyel, pl a tananyag, és téma lehet az apukáitok barátsága is...
Lgalább néhány szót válts vele, akkor hátha megtörne a jég köztetek, nem húzódoznál, hanem jóban lennétek, és akár össze is jöhetnétek, ha kölcsönösen tetszetek egymásnak.
Kirándulástól ne parázz, az a legjobb alkalom.
Szerintem ő dettó ugyanilyen félénk veled, azt se tudja mit csináljon. :)
Ha nem hiszed, hogy járna veled, akkor
1. honann tudod?
2. miért írod, hogy keresi a tekinteted?
3. az miért baj? miért zárja ki azt, hogy odamenj dumálni? Jóban attól még lehetnétek, és akkor nem kellene bénultan ülnöd egész nap, mikor ő is ott van.
Nem kell hozzámenni feleségül (bár a "nem akarok szerelmes lenni" érzése is a szerelem része...), elég összehaverkodni. nem élhetsz így ezentúl :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!