Tépjem meg apám szeretőjét vagy inkább tapossam a földig?

Apádnak olvassál be, ő lépett félre.

A nőnek semmit ne mondj. Ja, és a végén még ő fog téged feljelenteni.

15-ös hozzászóló vagyok, újra!

Először is az alábbira reagálnék:

"A szeretőt hibáztatni a megcsalásért, ugyan olyan értelmetlen és hasztalan, mint a sört hibáztatni az alkoholizmusért, vagy a csokit az elhízásért. ÉN, és csakis ÉN döntöm el, hogy felbontom-e aznap az ötödik sört, vagy hogy leveszem-e a csokis kekszet a polcról, vagy hogy megdugom-e a szomszéd Mancikát."

A sör meg a csoki tárgyak, amelyek nem dönthetnek arról, hogy megisszák/megeszik e őket.

A szerető viszont ember, Aki dönthetett arról, lefekszik-e egy nős férfival.

Egy ember erkölcsi felelősséggel tartozik tetteiért!

KEDVES KÉRDEZŐ!

Ne törődj azokkal; akik csak apádat hibáztatják, a szertőt mentegetik.

Még kevésbé azokkal; akik Anyádat hibáztatják!

Azt jól tetted, hogy szóbeli beolvasással megelégedtél, a (büntetendő) tettlegesség helyett.

És még valami: Nem értem miért lenne unalmas egy házasság attól, hogy a feleség főz+egyéb házimunkát végez?!

40/F

"Ne törődj azokkal; akik csak apádat hibáztatják, a szertőt mentegetik. "

Talán megerőszakolták az apját? :)

Az apa a hibás, neki van felesége, ő lépett félre. És igen, nagyon jó a példa, hogy nem az alkohol tehet a szenvedélybetegségről.

"Talán megerőszakolták az apját?"

Ez a kérdés csak akkor lenne jogos, ha azt mondtam volna, hogy az Apa egyáltalán nem felelős. Én nem ezt mondtam. Te viszont azt mondod, csak az Apa a hibás.

Úgyhogy visszakérdezhetek: talán az Apa megerőszakolta a szeretőt?

"nem az alkohol tehet a szenvedélybetegségről"

Ezek szerint szerinted a szerető is csak egy tárgy (mint az alkohol); és nem akarattal rendelkező, cselekvőképes személy? Nem mondhatott "nem"-et az Apának?

Nem Ő döntött úgy tudatosan, hogy részt vállal egy erkölcstelen cselekedetben, és ami ráadásul esetleg egy család szétrombolását okozza? (Esetleg éppen Ő kezdeményezi e cselekedetet?)

Kérdező, voltam ilyen helyzetben. Nem azt mondom, hogy barátságot akartam kötni a szeretővel, de őt nem hibáztattam. Az én párom volt az, aki a kapcsolatunkért felelősséggel tartozott, őt vettem elő, majd szakítottam.

Aztán megismerkedtem a férjemmel, aki a megismerkedésünk ELŐTT vált el. Nem harmadik személy miatt, hanem egyszerűen xar volt a házasságuk. Miután elvált, immár egyedülállóként felregisztrált egy társkeresőre, ott összejöttünk.

Na, ott végképp nem értettem, hogy az exfeleség miért indított bosszúhadjáratot ellenem, amikor semmi közöm nem volt a válásukhoz. Még egyszer kiemelem, hogy amikor megismerkedtünk, már megvolt a bontó határozat, hivatalosan se volt házas a férjem. Tudtam, hogy elvált, de nem gondoltam, hogy egy jogilag lezárt válás után bármi rosszat tennék, ha összejövünk. Ráadásul ott az exfeleség a gyereket is próbálta izzítani ellenem, akinek 14 évesen több esze volt,mint az anyjának és nem ment bele a játszmába.