Ha kiderülne, hogy van egy testvéred, meg akarnád találni?

Ne ítéld el édesanyádat ez miatt! Nagyon is meglehet, hogy őneki ez még mindig nagyon fáj, hogy akkor olyan helyzetben volt, hogy "kénytelen" volt meglépni ezt a lépést. Nagyon meglehet, hogy a tesód érdekében kellett ezt meglépnie, ... talán anyagi oldalról, talán az "ifjú apa" is cserben hagyta, ... ne kavarj, ne kutakodj!!!

A helyedben minden erőmmel azon lennék, hogy megkeressem a testvéremet. Megvan persze a kockázat, hogy nem akar téged megismerni, mert azzal az emberhez von egy kalap alá, aki eldobta őt magától (tehát anyud), de ha meg sem próbálod, akkor már most elbuktál. Szerintem először csak próbálj meg kideríteni róla pár dolgot, hogy távolról megismerd egy kicsit, és némi kitartással és szerencsével élőben is megismerkedhettek. Azt ne hagyd, hogy anyud óhaj-sóhajai irányítsák az életed, azt tedd, amit te jónak látsz, mert egy olyan nő, aki képes volt lepasszolni a saját gyerekét... nem tudom, a szememben az ilyen nem ember.

Ne keverd a szart.

Ne legyél már ennyire önző! Sajnálom, hogy most jössz rá, hogy anyád is emberből van és nem tökéletes, de azért, mert Te kíváncsi vagy, nem rondíthatsz bele ennyi ember életébe! Gondolj csak arra, hogy a saját családodat is mennyire megkavarná a dolog, anyád nem hiába titkolta a még az apád előtt is a közelmúltig, nyilván megvan rá az oka, az ő dolga, hogy beszél-e róla, nem másé, főleg nem a tied, hogy szimatolsz és faggatózol a háta mögött úgy, hogy tudod, hogy mennyire rosszul érinti. Ha a saját családod ennyire nem érdekel, legalább legyél tekintettel arra a másik lányra, akinek az anyád tönkretette a teljes életét azzal, hogy megfosztotta az anyai szeretettől. Nem tudhatod, hogy mit érezhetett, mennyi mindent nem ismerhet, milyen lelki defektusai lehetnek, mennyi idő kellet,t hogy feldolgozza és ezen a környezete hogyan segített neki. Képes volnál elé állni, hogy "szevasz, én vagyok a testvéred, tudod, annak a nőnek a gyereke, aki téged megszült, aztán másfél évesen elhagyott. Anyánkat most se érdekled, tiltotta is, hogy kutakodjak utánad, de én kíváncsi voltam rád. Ja, engem szeret és nevel mióta megszülettem, egyént jó anya." Mire számítasz, hogy lesz egy öribari nővéred, akivel majd pletykálhatsz, meg plázázhatsz, megbeszélhetitek az élet nagy dolgait és minden csúcsszuper lesz? Keress inkább barátokat. Olyan sebeket tépnél fel, olyan káoszt okoznál és akkora fájdalmat, amit el se tudsz képzelni. Gonosz megjegyzés, de ha anyád nem mondott le róla hivatalosan, akkor legkésőbb majd a hagyatéki tárgyaláson úgyis előkerül, anyád temetése után...Ha nem, akkor levonhatod a következtetést, hogy anyád akkora kárt okozott benne, hogy még az anyagiak se érdeklik, nemhogy az ismeretlen "családja"...

Azt mindenképpen megpróbálnám valahogy kideríteni, hogy ki ő, mi a neve, hol él, hogy él, mit csinál, mi lett vele. De ha anyukámnak az lenne a határozott kérése, hogy ne vegyem fel vele a kapcsolatot, akkor ezt betartanám.

Szia! Engem megtalalt a feltestverem par evvel ezelott. Akkoriban meg volt iwiw ahol ram irt es amikor kiderult.hogy testverek vagyunk nagyon boldog volt. En is orultem es hetekig hosszu leveleket irtunk egymasnak az eletunkrol. Termeszetesen a talalkozas is szoba kerult de aztan semmi se lett belole. A kezdeti lelkesedes ami leginkabb az o reszerol volt meg lassan alabb hagyott. Hiaba a testverem megis idegennek ereztem. Szerintem o is hasonloan erezhetett mert mar nem keressuk egymast. Ismerosok vagyunk facebookon es neha likeoljuk egymas kepet de evek ota nem kerdeztuk meg a masikat arrol,hogy hogy van!?

Nem keresném!

Én megkeresném.