Miért van az állandó harc a gyerekesek és a gyerektelenek között? Miért nem tudják elfogadni, hogy egy nő gyerek nélkül is lehet boldog és élhet teljes életet?

Jellemző, hogy rögtön "ősanyázással" kezdődik az első hozzászólás, amiben annyi lenézés van, amit ő fordítva nem tűrne el. Meg aki beszólt, higy megjelentek a lepontozó kismamik, holott fogalma sincs, ki kit pontoz. Ez máris osszekacsintás a gyerekesekkel szemben.

Minden órás vagyok, bármikor szülhetek, par napon belül pedig betoltom a 41.evemet, es első gyerek. Szoval kicsit tudom, milyen az, amikor a környezet "aggódik", hogy mi lesz velem, és azt is, hogy nagyon tud(ott) irritalni a sok gyerekes, akik szerint a gyerek az élet értelme. Ujsagcikkekben sem szerettem, ha valaki azt nyilatkozta, higy a gyerek elott azt sem tudta, mi az, szeretni, stb.

Ugyanezt gondoltam, hogy nélküle is lehet az élet szép es teljes. Ezt most is igy gondolom.

Ugyanakkor teny, hogy aki nem járt valamilyen cipőben, az teljesen sosem fogja érteni azt a helyzetet.

Ha valakinek sosem lehetett gyereke, azt az embert ne akarja megérteni az, akinek lett. Es sokszor tényleg sok fájdalom van egy-egy életben. En is veszítettem el babát, ráadásul nekem kellett a sorsáról döntenem (elfolyt a magzatviz, de meg élt), ilyen rettenetes félelmet sosem éreztem életemben, hogy en döntők egy életről. Most, a szülés elott talán csak órákkal is mar tudom, kezdem érteni, hogy miért aggódik annyit egy szülő a gyerekeert élete végéig - ami egyebkent gyerekként nagyon idegesítő is tud lenni.

Megpillantani a két csíkot, vizsgálatra menni, megérezni az első megmozdulást, hallani a szivverest, ezeket előtte nem lehet tudni, higy milyen érzés. Es nem okoskodasbol mondom, bar valoszinuleg utaltam volna korábban, ha valaki ilyenekkel traktal.

Hosszú lett, de a lényeg: felesleges lenézni a kismamákat es az anyukákat, mert nekik a gyerek fontos, hiszen ez a dolguk. Az viszont nem dolguk, hogy mások felett ítéletet mondjanak. Ahogy valaki nagyon helyesen írta: el kell fogadnunk, hogy különbözőek vagyunk, vagy csak éppen különböző élet fázisban tartunk.

A szülők tudjanak gyereket nevelni, a többiek pedig elfogadni, hogy a gyerekek szaladgálnak, többet hangoskodnak es mozognak, mint a felnőttek. Igy vagyunk teremtve, mi sem illedelmes felnőttekként kezdtük az életet.

Én se tapasztaltam még ezt a Nagy Harcot, ez nyilván csak azokban a körökben szokás, ahol a tapintatlanság és a nagy pofa alapértelmezett.

A két "tábor" sosem fogja elfogadni a másikat, maximum nem szól a dologról egy szót se, de legbelül garantáltan megvan a véleménye róla. Szimpla álszentség az egész.

Tetten érhető a dolog: "Semmi bajom a gyerekekkel, csak utálom az üvöltő kis piócákat, akik miatt elmegy az összes pénz és idő, és megváltozik a test."

Semmi bajom a gyerektelenekkel, az ő döntésük, ha egyedül akarnak meghalni és senki se néz feléjük később."

Szóval álszentség a nagy elfogadás, de ezt nem kötelező kimondani.

Teljesen fölösleges ez a "harcosdi". Amíg ember van, addig gyerek is van, ugyanis senki nem felnőttnek születik.

Vannak rettentő neveletlen gyerekek, de ugyan ilyen felnőttek is.

Láttam én már 50 évest is cirkuszolni a bolt közepén. Semmivel sem volt kellemesebb, mint egy földön fetrengő 2 éves.

Múltkor színházba mentem a lányaimmal. A GYEREKELŐADÁST a nézőtér összes gyereke szó nélkül végigülte, az előttünk lévő sorban két 30-as liba végig ökörködte az egészet. Visítoztak, hangosan beszélgettek. mobiloztak,ide-oda dülöngéltek a széken. Többen rájuk szóltak, akkor nekik állt feljebb.

Erre csak ezt tudom "mondani". Ebben a sorrendben.

[link]

[link]

Én,mint gyermektelen,azért szeretem jobban a macskákat,mert ők olyan önálló természetek.

Nem kell velük napi 24 órában foglalkozni,mint a kutyákkal.

Sok nő meghülyül terhesség idején és szülés után 2-3 évig, azt hiszik, ő körülöttük forog a világ.

De persze az is megfordulhat a gyermektelenek agyában, hogy lehet, hogy ezek a frissen szült "anyukák" irigykednek :D :D :D

Most szült a szomszédunkban egy 22 éves lány.

Semmi végzettséggel,kiszolgáltatva magát egy pasinak.

Azt sosem értettem miért akar valaki fiatalon szülni.

Semmi egzisztencia.

Oké,ha valaki gyereket akar,nincs ezzel semmi.

De,hogy miért pazarolja el valaki a fiatal éveit erre,amikor 30 felett is szülhetne,azt nem igazán értem.

Ezekből lesznek majd a válások,és a sok egyedülálló anya,akiknek nehéz lesz új pasit találni egy gyerekkel a nyakukban...