Tényleg van olyan, hogy hasonló korú unokatesók féltékenyek egymásra, csak az életkorukból kifolyólag?

Szerintem igen.

És ezt támogatják a szülők ostoba rivalizálása, összehasonlítgatása.

Nekem két unokanővérem van, egész életemben azt hallgattam, ők mennyivel szorgalmasabbak, okosabbak, háziasabbak, vékonyabbak és lányosabbak, mint én. Nekem eszembe sem jutott, hogy akármiben is jobb lennék náluk, és undorított az összehasonlítgatás, ők viszont nagyon élvezték anyám szövegét, és ezért folyton a sütijükkel, hímzésükkel, sportkarrierjükkel és diétájukkal hencegtek (első erre vonatkozó emlékem 10 éves koromból van, amikor a velem egykorú unokanővérem a pardicsomlé kalóriatrtalmát fejtegette).

Most mit csináljak? Akkor is tudtam, hogy nem érhetek a nyomukba sem, és nem is strapáltam magam érte, de nekik tetszett, hogy jobbak, és rá is tettek egy lapáttal.

Felnőve mindketten több diplomát, nyelvvizsgát, miegyebet szereztek, elitcsaládjuk lett, és roppant elégedettek és boldogok (nekem csak egy diplomám és nyelvvizsgám van), de a mai napig, ha csak egy megjegyzést teszek, hogy esetleg van egy fiúm, megkapom, hogy úgysem vesz engem feleségül, nincs meg bennem az ahhoz szükséges valami (aminek ők bizonyára bővében vannak :)). Én pedig felnőtt ember létemre azt kívánom, bár lennék olyan szép, mint ők. (A rokonság szerint az idősebbikkel tök ugyanúgy nézünk ki, csak ő sokkal vékonyabb a sport és a koplalás miatt.) Vagy pl. a múlt héten megláttam, hogy az egyiknek épp olyan telefonja van, mint nekem, és mikor ezt megemítettem, ő azonnal közölte, hogy az övére valami program van telepítve, ezért az övé többet tud, mint az enyém, és az övén a kisfia képei vannak ("Ilyen neked nincs, mi?"), nekem meg nincs gyerekem - még fiúm sincs jelenleg. Pedig én csak valami beszédtémát kerestem, nem izgat a telefonom tudása.

A rivalizálás nem kinőhető, ha egyszer elkezdték felhergelni. Nem irigylem az iunokanővéremet. Természetes, hogy jobbak, keményen megdolgoztak érte, én meg lusta voltam mindig, az önbizalmam is nulla. Csak azt kívánom, bár ne lenne bennük ilyen erős a versenyszellem.

konkrétan, mint életkori sajátosság:

ahhoz kissé túlkorosak.

Óvodáskorban jellemző (lehet) az sem biztos.

Amikor az ún. irigységről beszélünk. (játékot nem adja oda, mert tudja, hogy az övé. kb. 3 éves kor, ez majd elmúlik. nem irigység, a felnőttek nevezik annak.

A féltékenység, kiközösítés nevelési, illetve jellemhiba.

A másik meglepő: kutatási!!! adat: a személyiség a gyermek 5 azaz 5 éves koráig kialakul. Nevelni pedig a gyermek kamaszkoráig lehetséges.