Miért nem tudom elengedni a múltamnak ezt a részét?

Én megértelek... Csak 3 napot töltöttem kinn, de az a légkör, az a hangulat felejthetetlen. Teljesen más, mint itthon. Én azt bánom, hogy fiatalabb koromban nem mentem el au pair-nak. Egyszer adódott volna lehetőség rá.

A tanácsom viszont: gondolom a nyelvet frankón tudod, próbálj meg olyan munkát szerezni, ahol utazni kell Angliába. A családot nem kell cincálni,te pedig sűrűn láthatod a szeretett országot.

nem nevezlek annak.

Azon azonban gondolkodj el, mi oka lehet, hogy "mindig közbe jön valami" amikor elmennétek.

Hiszel ilyesmiben?

Arra gondolok, vmi miatt maradnotok kellene..

Megértem hogy megtetszett az ország. Vedd rá a párodat hogy menjetek oda nyaralni pl. 1 hónapra. De ne menj oda örök életedre. Ki marad ebben az országban ha minden ember elmegy?

Utolsó: amennyire én tudom Nuygat-Európa, az USA, és Nagy-Britanni jóval alattunk áll emberi morál szempontjából, még ha a gazdaságuk jobb is, és könnyebb a megélhetés.

Ott kellemes benyomások értek, megszeretted az ottani életet talán (?). Csakhogy: ha tudtad, hogy X időre vagytok kint, akkor ez teljesen más élet volt, mint végleg oda költözni. Függetlenül kint élni is más élet, mintha a gyerek felügyeletét, háztartást mindent ismerős híján egyedül neketek kell megoldani munka mellett. Lehet, hogyha újra kint lennél, akkor egy idő után rájönnél, hogy ez már nem ugyanaz, és Te+férjed sem ugyanazok vagytok, akkori környezetedet is másfelé sodorta az élet, és így már semmi sem ugyanaz (?). De ki tudja, ezt ki kell próbálni. És igaza van férjednek szerintem, gyerekkel már más, az ő kis életére óriási hatással vannak a változtatások, és ugye főleg a kisgyerekeknek az életében fontosak a "biztos", állandó pontok (napirend...stb), ki tudja, hogyan hatna rá egy ilyen gyors változtatás, és ha utána mégis visszajönnétek, akkor már 2 változás? De ha tuti kimennétek a következő kb. 10 évben, akkor a nyelv miatt jobb neki korábban, szóval mindent mérlegelve, jól átgondolva javasolnám eldönteni!

Most éppen külf-ön élek, a párom országában, az ő körülményeihez igazodva. Soha életemben nem volt honvágyam, ha pl. gyerekként táborban vagy ovisként hónapokra rokonoknál "nyaraltam", ez erősítette bennem azt az érzést, hogy nekem esetleg máshol "van a helyem". Eddig sehol nem sikerült otthon éreznem magam!! A mostani lakásunkat a saját ízlésem, feng shui...stb szerint, amennyire tudtam, "otthon-félének" berendeztem, de mégsem: sajnos a feltételek, körülmények nem adnak otthon-érzést, még így is messze van ez az otthon fogalmától.

Közben a lélek mély bugyraiban kutakodva rájöttem egy gyerekkori párhuzamra: apu gyakran mondogatta, hogy "te csak menj el jó messzire, messze ettől az országtól, mert itt semmi nincs" (szalonképesebb formában kifejezve). Sajnos az ilyesféle hatások akkor is továbbműködnek, ha távol vagy, mert ha már ott laksz, ott érzed ugyanezt az érzést. Nem tartalmilag, földrajzilag, hanem érzelmileg hatnak az ilyesféle mondatok, ezért. Ha ilyen, rád nagyobb hatással lévő nevelőtől, szülőtől gyakran hallott mondatra emlékeznél (vagy valaki a környezetben kiment, és az ő hatása), és szerinted elképzelhető a kapcsolat, akkor az emléket kell tudatosítani magadban, és azt, hogy ez csak MÁS érzése volt, Te csak elhitted, de a Te világodban Te határozod meg, hogy így legyen-e vagy sem. Innentől érzésileg még ki tudja mennyi út vezet, amíg sikerül elérned, hogy ne érezd így, és innentől tudatosan kell törekedni, hogy otthon érezd magadat ott, ahol vagy, és a lehetőségek szerint ott próbálj otthont teremteni. És szerintem, ha olyanok a körülmények, és a fenti gondolaton túllépve is úgy érzed, változtatnál, akkor érdemes keresni a lehetőségeket és változtatni.