Miért nem tudom elengedni a múltamnak ezt a részét?

Nagyon megertelek. a sajat eletem a pelda ra,hogy meghatarozo lehet a tovabbi eletünkre, ha valakit, vagy valamit nagyon szeretünk.En 7 evesen kerülte Kanadaba, a nagyszüleim eltek ott, es masfel evet tölröttünk a Kanada delnyugati reszen levö Vancouver szigeten Victoriaban. Ha valakit erdekel nezzen ra a google-on a Victoria B.C. cimszonal, megert majd azonnal sokmindent. a 60-as evekben Magyarorszagon sokminden nem volt, es sokminden elkepzelhetetlen volt, ami ott mar igen. Emlithetnem a tisztasagot, ami abszolute hibatlan volt, meg az öserdei kempingezöhelyeken is, ami mar akkor teljes komforttal volt mindenhol kiepitve, az emberek hihetetlen kedvesseget,a szabadsagot, hogy nem kellett attol felni,hogyha valai olyat mondok, akkor elvisznek /mint anno Magyaroszagon sok even keresztül/.Nem lehet ezt igy szavakkal kifejezni, ezeket erezni kell.Mindegy miert, hazajöttünk /nem disszidensek voltunk, latogatoban voltunk kint/, es amikor visszatertemben szembesültem a valosaggal itthon, mar az elörevetitette a sorsom a jövöre nezve.Nagyon hamar felnöttkent kellett elnem,vigyaznom minden szavamra, nem dicserni a "piszkos kpitalistakat", semmi onnan hozott tudast nem hasznosithattam, se en, se a szüleim, mert akkor felforgato elemek lettünk.Raadasul a politika teren mar akkor tudtam, ami itt csak 20 evvel kesöbb jött elö, es igy tanultam a törtenelmet, megtanultam, amit kellett,közben tudtam, hazugsag.Meg volt belyegezve a nevünk, allandoan csufoltak, hogy kanadai kiralykisasszony az osztalytarsaim, pedig semmiben nem tüntem ki közülük,csak abban,hogy beszeltem folyekonyan angolul.

Aztan kesöbb sok-sok evvel mar felnöttkent ket gyermekes anyakent megismertem Magyarorszag szerintem egyik legcsodalatosabb reszet, a Balaton-Felvideket,Kesztehyl, es Tapolca környeket, a Zalai dombsagot.elhatarotam,hogy Szolnokrol elköltözünk oda, mert talaltam a Balatonedericstöl 3 km-re Nemesvitan egy nagyon szep kis hazat, regi paraszthaz, szepen felujitva, butorral, mindennel együtt, es "csak" 7 mill ft volt, ami melyen ar alatt lett volna, de a bürokracia közbeszolt, es amit szerettem volna eladni Szolnokon telket, honapokig ültek a levalasztasi kerelmen, addigra elment a haz. Ez volt a 2. hatalmas csalodas az eletemben. Utana megprobaltam külföldön, jo messze Ujzelandon, higy miert ott, ez megint egy hosszu törtenet, de nem ez a lenyeg. Nem jol sikerült, vissza kellett jönnöm 1 ev utan.Azt hiszem ez volt mar az a pont, ami megpecsetelte a tovabbi eletem, es mar nem fogom megtalalni a helyem soha többet sehol.Elveszitettem egy pont olyan vilagot, amiben Kanadaban gyermekkoromban voltam, csak mar felnöttkent. elveszitettem a feltetlen szabadsagot, az emberek hihetetlen nyitottsagat, a szepseget, a harmoniat, az oceant, amit imadok, a sok viragot, zöldet, mindent, amiröl orakig lehetne irni.Christchurchben eltem, ha valakit erdekel, szinten nezzen ra a google-ban. Most, bar nem Szolnokon elek,mert anyagi okok miatt Ausztriaba kezdtem el dolgotni masfel eve, azota parkapcsolatom is van mar itt, es egy Weissenbach nevü csodas kis faluban elek, a hegyek között, amit szinten nagyon szeretek, de nem vagyok felhötlenül boldog.Ujra es ujra elöttem van az a vilag, es az ocean, ahova barmi bajom volt, ha lementem setalni, mintha elfujtak volna.A sors ironiaja, hogy Kanadaban Victoriat nevezik a kertek varosanak, szionten oceanparton fekszik, es Christchurch szinte Ujzelandon a kertek varosa, az oceanparton, nagy kiterjedesü sok lakossal, de nem zsufolt.Remenyem sincs ra,hogy visszajussak. Kanadaban bar elnek meg rokonaim, de sajnos elfelejtettek,honnan kerültek oda, es mar nem törödnek velünk, meg annyiban sem,hogy egy esetleges uj elet kezdetehez egy kis segitseget adjanak.

Ugyanugy vagyok en is, hogy sokszor sirva nezegetem a fotokat, es sajnalom, amit elveszitettem.Tudom en,hogy az emberek nagyresze ehezik, nyomorog, haboru van, stb. elmondom en ezt magamnak sokszor, hogy mit akarok en, de ez nem hasznal.

Ha teheted menj vissza, london nem a Föld masik oldala, nem 22 ezer km.Ti meg fiatalok vagytok, nem kell attol felni,hogy pici a gyermek, de ne eld le az eleted boldogtalanul.

Én épp az ellenkezőjét érzem. 2 évet laktam ott és szeretném elfelejteni. Rettentő lepukkan egy hely, az időről nem is beszélve. Most Franciaországban lakom, maga a paradicsom.

Mi tetszik neked ott? Miért szeretnél annyira visszamenni? (Nem bunkóskodom, tényleg érdekel)

Talán úgy tudod könnyebbé tenni ha a rossz dolgok is eszedbe jutnak, mert az is van. Pl gondolj a rossz időre, a drágaságra, a sok bevándorlóra... Egyből nem olyan szép.

Keresztanyám orvos, egyedül neveli a most már 8 éves kisfiát, az apuka egy szélhámos. Kb. ismerheted, milyen a közalkalmazotti bértábla, keresztanyám a kisfiával albérletről albérletre járt sokáig, míg talált egy rokon egy pályázatot orvosoknak, a cél Svédország volt, a sikeres résztvevőknek fizették a nyelvtanulást, és állást kínáltak Svédországban. Keresztanyám belevágott, 1 évig csak nyelvet tanult, közben Pestre költözött fel albérletbe. A kisfia 4 éves volt, amikor kimehettek, kint tette le a svéd nyelvvizsgát (felsőfokú szakmait!), azóta kint élnek, mára kocsit vett, lakást vett (ott is bérlakásban kezdte, de valahogy mégis megfizetik a tehetségét annyira, hogy meg is él a fizetéséből), megtették főorvosnak, nem kell elfogadnia hálapénzt (ott nincs is, itt meg nem volt pofája a szegényektől elfogadni). A kisfia mára magyarul és svédül anyanyelvi szinten beszél. Én oda nem mennék hosszú távra, de megyek majd máshova, de jól érzik magukat ott, csak látogatni járnak vissza.

Én azt mondom, ha van lehetőségetek, menjetek, gyűjtsetek össze annyi pénzt, ami minimálisan elég itt, ha ott kint lesz munkátok, úgyis kipótoljátok. Ezekben az országokban megbecsülik a szorgalmas, jó munkaerőt, Magyarországon meg csak azt, akinek protekciója van.

Ha komolyan gondolod, érdeklődj utána, mert Angliában élők sokan mondják, hogy minden év bizonyos szakaszában hónapokig esik az eső, és úgy tudom, Londonban a legnagyobb Európában az évi csapadékmennyiség. Ezt a szürke időjárást egyébként nagyon nehezen viselném.

Az, hogy "nem foglalkoznak egymással, mindenki él a saját világában és kész" - szerintem minden nagyvárosra igaz, legalábbis én nem sokszor voltam Bp-en, de ott ugyanazt tapsztaltam, mint Salzburgban.

"A született angolok... Annyira aranyosak szerintem és mindent megtesznek, hogy segítsenek pl. útba igazítani vagy éppen a munkahelyünkön a főnökünk úgy beszélt velünk..." - Szerintem mindenhol van ilyen is, olyan is, meg főnökből is.

A barátnőm Bernről mondta szinte ugyanezeket, ő azóta Bernről álmodik, hogy pár évet ott élt. :)

Persze értem, nem könnyű egy ilyen összetett érzést megfogalmazni, biztos van mögötte más is, hát a Te döntésed.

(tegnap 10.37)