Mi van, akkor ha külsőre nem érzek vonzalmat iránta?

Azért megy tönkre annyi párkapcsolat,mert a külsőt és a szexet fontosabbnak tartják a belső értékeknél.

Ha előbb alaposan megismernék egymás gondolatait,természetét,ízlés világát,ha azonosan gondolkodnának az élet dolgairól,és ha ez OK,csak azután feküdnének le egymással,sokkal több esélyük lenne,hogy jó házasság lesz belőle.Nem kellene már az elején a szexre helyezni a hangsúlyt,lehet uralkodni is a vágyainkon. Összhangnak kell persze lenni ebben is. De egy házasságban vannak hullámvölgyek,és lehet a másik beteg stb,amikor nélkülözni kell a szexet.Ha ez fontosabb az önuralomnál ,a kapcsolat akkor megy tönkre,amikor a másiknak a legnagyobb szüksége volna a párjára.

Én 5 évig dolgoztam együtt egy kollégámmal,aki sem jóképű nem volt,és még testihibája is volt.Soha nem tudtam a páromként elképzelni.Azután úgy alakult,hogy jobban megismertük egymást,és a külseje mellékes lett a számomra. Hozzámentem feleségül,van 2 gyerekünk,és 30 éve együtt élünk.

Ismerek más jó házasságban élő párt,ahol a feleség egy nagyon szép nő, a férj pedig alacsony és púpos is.

Tehát nem igaz,hogy a külső olyan nagyon fontos.

Nekem nem tetszett a férjem külsőre, amikor megismertem. A mosolya fantasztikus volt, de ennyi. Totál átlag külsejű valaki volt, rövid nyakkal, túl hosszú lábakkal egy kicsit aránytalan is. A menését idétlennek, mozdulatait darabosnak láttam.

Egy év telt el, amíg szépen megismertem. Nekünk jobb helyzetünk volt, mert egy társaságba jártunk, nem volt "társkeresős" hangulata a dolognak, automatikusan találkoztunk minden héten.

A belsejébe szerettem bele. Az aztán magával hozta, hogy külsőre is megszépült számomra. Ma már sokszor gyönyörködöm benne. Az idő múlásával tényleg férfiasabb is lett, nem 21 éves, hanem már 40.

Sokat számít az, hogyan csókol. Mi azután csókolóztunk, hogy igent mondtam neki a házassági ajánlatra. Fantasztikus illata volt! Szinte bódító. És nagyszerűen csókolt, noha előttem senkin nem gyakorolt.

Az én pozitív példám mellett ellenkezőt is tudnék mondani. Ugyanebbe a társaságba járt egy srác, aki minden szempontból kitűnő parti volt: kedves, figyelmes, értelmes, komoly gondolkozású, olyan, akire lehet építeni. Külsőre átlagos. Udvarolt egy lánynak, aki felfogta, milyen jól járhat ezzel a fiúval, így járni kezdtek. Őszintén akarta a lány a kapcsolatot, de nem ment . Sírva szakított. A tragédia, hogy a srác egy év múlva egy másik lánnyal ugyanígy járt. 15 évre rá nemrég hallottam, hogy a srác elvált. Fáj a szívem, mert tényleg nagyon rendes, komoly ember. Most nem tudom, mi van vele.

Az idő megmutatja, mi lesz ebből. Nektek nehezebb, mert a kapcsolatotok alapvetően a párkeresésről szól eleve, nem lepkegyűjtő körbe jártok mondjuk. Mondd el neki őszintén, mi a helyzet. Adj esélyt a dolgoknak, ő meg ne siettessen. Egy év múlva tedd fel legközelebb magadnak a kérdést: szívesen hozzámennék-e? Lehet, hogy a válsz egyértelmű lesz.