Szerintetek is megbocsáthatatlan bűn, ha valaki nem akar ajándékozni?

A családomban mindig szokás volt a nagy ajándékozás.

Egyszerűen nem telt egy ünnep sem békében, mert mindig azt kellett nézni, ki mit kap, mennyiért, örülni kellett mindennek - én pl. ritkán kaptam tényleg hasznos dolgot, pénznek jobban örültem volna, de az a mai napig tabu.

A minimális zsebpénzünkből sem költhettünk, mert kötelező volt félretenni ajándékokra...

Soha nem tudtam olyat venni, aminek bárki örült volna, mert nem volt keretem rá. Iszonyatos stressznek és pénzkidobásnak éltem meg az egészet.

Soha szó sem volt meghitt pillanatokról, csak stresszes, műmosolyos, átveszekedett ünnepekről.

A férjemmel több évig békében éltünk, mert anyám "kitagadott"... aztán újra beszélni kezdtünk, és kezdődött minden elölről.

A tavaly előtti karácsonyunk újra idegőrlő volt, jól össze is kaptunk férjemmel. A családom hatalmas, pénzünk szinte semmi sem volt, konkrétan a karácsonyi menüből jött le az összeg, amiből bóvli kis vackokat kellett vásárolnom, amit persze mindenki utált - anyám szerintem ki is dobta, mert azóta se láttam.

Tavalyi karácsonyra megbeszéltem velük, hogy anyagi okokból maradjon ki végre a dolog. Természetesen nem vették komolyan, húzták a szájukat, amiért ők adtak, de nem kaptak semmit.

Újév után végre helyrerázódtunk anyagilag, de jelenleg a legfontosabb, hogy félretegyünk egy kis tartalékot végre, meg urambocsá' egy kicsit magunkra is költünk, olyan dolgokat veszünk, amik szükségesek, de eddig nem engedhettük meg magunknak.

Ajándékot továbbra sem szeretnék, se oda, se vissza, nálunk sem szokás, párommal saját magunkat ajándékozzuk meg, ha úgy adódik :)

Ezt ők is nagyon jól tudják... mégis, most volt anyám születésnapja. Felköszöntöttem ahogy illik - ajándék nélkül -, azóta sem szól hozzám.

Most tényleg én vagyok a szemét? Kötelező minden alkalomra pénzt kidobni?