Anyukák, ha olyan helyzet adódna, képesek lennétek akár ölni is a gyereketekért?

Pár éve külföldön volt egy gyilkossági per, ahol egy állat, megkínozta, megerőszakolta, majd megölte a női áldozatát egy fiatal lányt. A lány édesapja végig ülte a tárgyalást, ott volt minden egyes napon. Mindent hallott, mindent megtudod, hogy milyen kínokat élt állt, és milyen durván kellett meghalnia. Az anyja pár tárgyalás után összeomlott, nem bírt többé részt venni. Az ítélet hirdetésnél amikor az esküdtszék kimondta, hogy bűnős, a bíró életfogytiglant szabott ki, az apuka felállt, elővette a fegyverét és fejbe lőtte a lánya gyilkosát.

Később kérdezték az apukától, hogy miért kellett ez, hiszen tényleges életfogytiglant kapott a gyilkos, és most az apa is börtönbe vonul. De az apa csak annyit mondott, hogy lerótta az adósságát, mert megígérte az asszonynak, hogy a lányuk gyilkosa nem fog többé embert ölni. Neki pedig megérte még akkor is ha 10 évet is ülnie kell.

Emlékszem az első gondolatom az volt, hogy én is ezt tettem volna amit az édesapa tett.

Van az a helyzet, mikor igen. Pl. ha egy brutális támadástól kellene megvédenem. Ha valaki nagyon rosszat tenne vele, mondjuk megkínozná, megerőszakolná, és ő életben maradna, akkor is, mert látnia kell, hogy nem úszhatja meg élve, aki ilyet tesz vele. Inkább leülném a büntetést, addig az apja gondoskodna róla.

Van, amikor nem. Ha halálos beteg lenne, akkor pl. nem lennék képes valakit megölni vagy megöletni, hogy szervet szerezzek neki. Hajléktalant sem, senkit.

Ha őt ölnék meg, akkor sem, mert azt gondolnám, élve kell szembenéznie tettével és megbűnhődnie a gyilkosnak. Ha kiszabadulna a börtönből, akkor lehet, hogy megtenném.