Szerintetek is megbocsáthatatlan bűn, ha valaki nem akar ajándékozni?
A családomban mindig szokás volt a nagy ajándékozás.
Egyszerűen nem telt egy ünnep sem békében, mert mindig azt kellett nézni, ki mit kap, mennyiért, örülni kellett mindennek - én pl. ritkán kaptam tényleg hasznos dolgot, pénznek jobban örültem volna, de az a mai napig tabu.
A minimális zsebpénzünkből sem költhettünk, mert kötelező volt félretenni ajándékokra...
Soha nem tudtam olyat venni, aminek bárki örült volna, mert nem volt keretem rá. Iszonyatos stressznek és pénzkidobásnak éltem meg az egészet.
Soha szó sem volt meghitt pillanatokról, csak stresszes, műmosolyos, átveszekedett ünnepekről.
A férjemmel több évig békében éltünk, mert anyám "kitagadott"... aztán újra beszélni kezdtünk, és kezdődött minden elölről.
A tavaly előtti karácsonyunk újra idegőrlő volt, jól össze is kaptunk férjemmel. A családom hatalmas, pénzünk szinte semmi sem volt, konkrétan a karácsonyi menüből jött le az összeg, amiből bóvli kis vackokat kellett vásárolnom, amit persze mindenki utált - anyám szerintem ki is dobta, mert azóta se láttam.
Tavalyi karácsonyra megbeszéltem velük, hogy anyagi okokból maradjon ki végre a dolog. Természetesen nem vették komolyan, húzták a szájukat, amiért ők adtak, de nem kaptak semmit.
Újév után végre helyrerázódtunk anyagilag, de jelenleg a legfontosabb, hogy félretegyünk egy kis tartalékot végre, meg urambocsá' egy kicsit magunkra is költünk, olyan dolgokat veszünk, amik szükségesek, de eddig nem engedhettük meg magunknak.
Ajándékot továbbra sem szeretnék, se oda, se vissza, nálunk sem szokás, párommal saját magunkat ajándékozzuk meg, ha úgy adódik :)
Ezt ők is nagyon jól tudják... mégis, most volt anyám születésnapja. Felköszöntöttem ahogy illik - ajándék nélkül -, azóta sem szól hozzám.
Most tényleg én vagyok a szemét? Kötelező minden alkalomra pénzt kidobni?
Az ajándékozás nem lehet anyagilag megterhelő.
Nem kell mindenáron venni valamit, ha közben ez anyagilag gondokat okoz.
Korábban nálunk is volt a tágabb családi körben ajándékozás, mindenki mindenkinek mindenre. Nem lehetett bírni. Most csak a párommal ajándékozunk egymásnak, ha valahol van kisgyerek, akkor neki adunk valami apróságot.
Anyukád meg meg sem érdemli az ajándékot, ha nem értékelte a te szeretetteljes próbálkozásaidat, sütivel, saját készítésű ajándékkal.
Szóval jól teszed, hogy nem veszel semmit.
Mi sem ajándékozunk (pedig van rá való).
Nem az ajándék a lényeg, hanem hogy együtt legyünk! Szülinapra, névnapra felnőttnek virág+csoki/ital van.
Karácsonyra semmi, összejövünk, megbeszéljük ki mit hozzon és örülünk egymásnak meg a gyerekeknek, akik bontogatják az ajándékot. Akinek van gyereke, az meg pontosan tudja, bármit veszel a gyereknek az max 1 napig érdekes, szóval ott is van egy limit (nálunk fejenként 3000Ft), ami fölé nem megyünk. Soha senkinek nem volt baja ezzel a rendszerrel és nem veszekszünk ünnepen, meg máskor sem.
Azért szegényebb családoknál az étel előteremtése is probléma sok helyen, nemhogy még pénz ajándékokra! Aztán jön a veszekedés a stressz miatt és rohadtul boldog az ünnep... Ha ők el akarják ezzel rontani az örömötöket, ki kell zárni őket az ünnepeitekről.
Nem értem miért most hajnali kettőkor agyalsz ilyeneken. Karácsony még elég messze van.
Személy szerint nem értem miért kell másnak megfelelni. Kijelented, hogy nem szeretnél ajándékozni és ennyi. Mit tudnak csinálni? Max. Nem hívnak meg családi eseményekre.
Hű, köszönöm a sok választ! :)
Mindenkivel egyetértek, akinek nem válaszolok, az ne vegye magára, kicsit megkönnyebbültem, hogy nem én vagyok a gonosz zsugori. Jó látni, hogy nem csak én gondolom úgy, az ünnepek a szeretetről szóljanak, ne az anyagiakról.
A többieknek kicsi hosszú lesz.
4-es, ez nem is rossz ötlet :D
Ha egyszer nagyon felhúz, esküszöm, megteszem :D
Menetke15, Timcccs, eltaláltátok. Igazából ez a dolog a jéghegy csúcsa, sosem jöttünk ki jól... kicsit olyan is, mintha sosem lett volna anyám. Soha nem beszélgettünk, soha nem bátorított, mindig csak visszavetett az életben, akkor tagadott ki, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá (a bűnöm: össze mertem költözni a párommal). Egyedül kellett mindent megtanulnom a háztartásról, az életről.
Míg ő mindig elvárta, hogy erőn felül vegyünk neki mindent, addig ő a legalapvetőbb dolgokat sem adta meg nekünk.
10-es, igazából éppen ezt teszem. Ha szeretne valamit, majd felkeres ő. Sajnos ha egyvalamire rájöttem, mióta "visszajött", az az, hogy fogalmam sincs, mi hiányzott benne annyi éven át :(
57%-os, te többször írtál. Nem édesanyám vagy véletlenül? Mert a stílusod egy csöppet hasonlít az övére :)
Anyukámnak sajnos nem volt gyerekszobája, ő maga is korán lett szülő, ez meglátszik a viselkedésén is. Valahol egy 16 éves életszemléleténél ragadt meg.
Amikor az embernek kamasz fejjel 2ezer forintja van, azt is magán spórolta meg, és 7 másiknak kell ajándékot vennie, a süti bizony ajándék. Ajándék, amit a saját két kezével készített volna (úgy, hogy anyám sosem tanított meg sütni), saját készítésű dobozokba csomagolva, időt, fáradtságot nem kímélve. Egy olyan ajándék, ami szívből jön, hosszú számolgatások után.
A gyerekkorban, technika órán összegányolt, izgalomtól remegő kezekkel csomagolt kis vacak is ajándék. Amit normális szülő nem fintorogva forgatva, fiók aljába azonnal elsúvasztva fogad.
Sőt, ajándék a hifi is, még akkor is, ha nem pont az a darab, amit kinéztél magadnak... vagy te elfogadhatónak tartod, ha valaki tüntetőleg a teljesen ki sem bontott csomagot az orrod előtt tárolja az asztalon hónapokon át? Itt szerencse, hogy nem én voltam a hunyó, különben az ablakon repült volna az egész...
Sosem akartam modern lenni, kifejezetten retro beállítottságú vagyok, talán ezért is hiányoznak azok az ünnepek, amik még nem a pénzről szóltak.
Nem függök tőle érzelmileg, és sosem függtem, vagy kötődtem hozzá, mert nem tett érte semmit. Szóltam előre, Karácsony óta sok víz lefolyt a Dunán, nem csak arra értettem, ő mégsem fogta fel. Sajnálom.
Jó családban élni kiváltság, az övében sajnos nem.
Én is takarékos ember vagyok, éppen ezért nem költök felesleges dolgokra. Aminek nem örülnek, az felesleges. Én sem kérek semmit, egálban vagyunk.
Édesanyám meg tudja venni magának a legújabb okostelefont - vagy okosakármit, imád villogni velük -, én nem. Azalatt pedig nem jó semmi. Sajnos a bonbon, egyebek sem, ahogy ajánlotta valaki.
15-ös, mindig is szerettem ajándékozni. Akkor jöttem rá, hogy mégsem, amikor már nem volt szükség rá, mert anyám eltiltotta tőlem az egész famíliát.
Életemben először láttam örömöt, a férjem arcán, amikor megvehette magának az első normális számítógépét.
Innentől kezdve nem spórolok rajta, hogy másoknak vegyek olyasmit, amire olyan szinten nincs szükségük, hogy egyenesen bosszankodnak miatta.
Persze őt imádom apróságokkal is meglepni, de leginkább a műszaki cuccok érdeklik, ahhoz pedig csak ő ért. Még mindig megvan az a hülye szokásom, hogy a magam kárára gyűjtögetek, de ő többször is viszonozta már úgy, hogy megrendelte a tudtom nélkül, amit azelőtt áhítozva nézegettem :)
22-es, igen, ezen akadtam ki legutóbb. A férjemmel közös ünnepünket tette tökre az a stressz, amit a családom okozott. Soha többet.
23-as, igazából anyám szülinapja miatt agyalok rajta, a Karácsony csak magyarázatként szerepel itt, mint általában a legnagyobb veszekedések forrása... ugye olyankor kell az egész családnak egyszerre vásárolni, a legterhelőbb dolog a világon. Plusz, jön a többiek szülinapja is lassan.
Sajnos ha nem tudok aludni, jár az agyam, most épp ezen kezdem újra duzzogni, inkább kiírtam magamból :)
Kijelentettem, meg is történt a "nemajándékozás", és tartom magam hozzá a továbbiakban is.
Hogy mit tudnak csinálni? Anyám megint nem szól hozzám, és megint hülyíti el a testvéreimet is. Sajnos én már eljutottam oda, hogy van, akiért nem kár. Csak előbb meg szerettem volna bizonyosodni benne, hogy nem én vagyok a szemét, ahogy szokás szerint be van állítva.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat, így megnyugodtam kissé :)
Életem legszebb karácsonyi ajándéka az a csokis süti volt. amit a 16 éves fiam 24.-én hajnalban titokban sütött.
Azt szeresd, aki érti is a szeretet nyelvét, más meg nem számít!
Gyerekem ajándékai a legjobbak fiam szép rajza amit bekereteztek suliba és becsomagoltak szépen anyáknapjára .fő helyen van .a süti amit gyerek süt vagy egy rajz amit gyerek csinál többet ér mint bármilyen bolti ajándék .
Számomra legalábis ,patko amit gyerekem készitet szintén lakást disziti .
Én szeretem az ajándékozást ,viszont én ugy ajándékozok hogy megkérdezem hogy az adot dolog tetszik e az illetönek ,férjemnek tabot szeretet volna karácsonyra kinéztem egyet megmutatam neki tetszik e ,tetszet neki igy megvetem ,ő is igy vett nekem ajándékott .
Nem olvastam vég. Énse ajándékozgatok,meg a párom se. Anyumékat megivom,meg tesomékat ünepekkor is ,meg amúgy is. Ökis minket. Ebéd/vacsora,beszélgetés. Ennyi.
Eszembe nem jut pl keresztanyámat meghívni,pedig ő mindig hív,de nem megyünk. Általába ez náluk a képmutatásról szól.
Én véget vetettem a köszöntösdinek.
Itt két dolog van.
Az egyik, hogy egy szülinapra odamenni úgy, nem viszünk még egy tábla csokit sem, az neveletlenség, mindegy, merről nézzük. És a felköszöntést a mi társadalmunkban még mindig ajándékkal illik megtenni közeli rokonok között, ha már az "ahogy illik"-nél tartunk.
A másik az, hogy ezzel együtt anyukád viselkedése undorító. Pont ezért kellett volna egy csokor virággal stb. elintézni, akkor nem érhetné szó a ház elejét.
Köszönöm a további válaszokat is!
A felköszöntés nem élőben, hanem telefonon történt meg, ugyanis nem lettünk meghívva.
Mivel édesanyám igencsak hamar lerázott telefonon - és azóta sem keres, végül fel sem merült bennem, hogy lemenjek, így arról, hogy mit illik oda vinni, ebben az esetben nem eshet szó :D
Az ő elvárásai szerint ilyen esetekben az ajándék valamelyik testvérrel való leküldése a helyes eljárás.
Hogy honnan tudom, hogy megsértettem?
Azelőtt napi szinten hívogatott, azóta nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!