Szerintetek is megbocsáthatatlan bűn, ha valaki nem akar ajándékozni?
A családomban mindig szokás volt a nagy ajándékozás.
Egyszerűen nem telt egy ünnep sem békében, mert mindig azt kellett nézni, ki mit kap, mennyiért, örülni kellett mindennek - én pl. ritkán kaptam tényleg hasznos dolgot, pénznek jobban örültem volna, de az a mai napig tabu.
A minimális zsebpénzünkből sem költhettünk, mert kötelező volt félretenni ajándékokra...
Soha nem tudtam olyat venni, aminek bárki örült volna, mert nem volt keretem rá. Iszonyatos stressznek és pénzkidobásnak éltem meg az egészet.
Soha szó sem volt meghitt pillanatokról, csak stresszes, műmosolyos, átveszekedett ünnepekről.
A férjemmel több évig békében éltünk, mert anyám "kitagadott"... aztán újra beszélni kezdtünk, és kezdődött minden elölről.
A tavaly előtti karácsonyunk újra idegőrlő volt, jól össze is kaptunk férjemmel. A családom hatalmas, pénzünk szinte semmi sem volt, konkrétan a karácsonyi menüből jött le az összeg, amiből bóvli kis vackokat kellett vásárolnom, amit persze mindenki utált - anyám szerintem ki is dobta, mert azóta se láttam.
Tavalyi karácsonyra megbeszéltem velük, hogy anyagi okokból maradjon ki végre a dolog. Természetesen nem vették komolyan, húzták a szájukat, amiért ők adtak, de nem kaptak semmit.
Újév után végre helyrerázódtunk anyagilag, de jelenleg a legfontosabb, hogy félretegyünk egy kis tartalékot végre, meg urambocsá' egy kicsit magunkra is költünk, olyan dolgokat veszünk, amik szükségesek, de eddig nem engedhettük meg magunknak.
Ajándékot továbbra sem szeretnék, se oda, se vissza, nálunk sem szokás, párommal saját magunkat ajándékozzuk meg, ha úgy adódik :)
Ezt ők is nagyon jól tudják... mégis, most volt anyám születésnapja. Felköszöntöttem ahogy illik - ajándék nélkül -, azóta sem szól hozzám.
Most tényleg én vagyok a szemét? Kötelező minden alkalomra pénzt kidobni?
válasza: válasza:Hogy lennél már te a szemét? Inkább te vagy a normális.
Nálunk is ez volt sajnos, jó, nem ennyire elszállt mértékben, de még így is szült bizarr dolgokat az ajándékozási kényszer.
válasza:Máshogy látom.
Anyukádnak csak volt gyerekszobája, nyilván egy süti tényleg nem ajándék. Lehet, Te ezt érzékenyebben élted meg valamiért, de a gyerekek már csak ilyenek.
Legalább mondd azt neki, hoyg nem tudsz most sajnos ajándékot adni. Szólj jó előre. Ne aznap, amikor a szülinapja van.
Ennyit megtehetsz. Csak megérti. De azért próbáld meg megerőltetni magad. Családban élni kiváltság.
válasza:Egyébként én mindig kapok ajándékot, de amit ő keres, az semmire nem elég, mégis mindig megoldja. Pedig nem mondhatnám, hogy dúl köztünk a szeretet, mégis megoldja. Ahogy az életét is. Szekrénysort vesz, lakástakarékot nyit, más meg háromszor annyi pénzből nem halad előre.
Szerintem takarékosság kérdése.
válasza: válasza:Mi nagyon szeretünk ajándékozni, de nálunk ez abszolút nem kényszer. 3 éve, mikor megszülettek a gyerekek a testvéreimnél, akkor megbeszéltük, hogy egymásnak már nem veszünk, csak a gyerekeknek. (Egyébként korábban is közösen adtunk egymásnak. Tehát 2 pár a 3. párnak, így értelmes dolgot tudtunk venni és senki nem szakadt bele.)
A szüleinket a mai napig ajándékozzuk, de csak évente egyszer. 2 éve egy Olaszországi utat kaptak tőlünk, költőpénzzel együtt. Karácsonyra kapták, de arra az évre le volt tudva, és a kerek szülinapokra, névnapokra, kerek házassági évfordulóra már nem kaptak tőlünk két puszin kívül semmit. Egy nagy ajándékkal leptük meg őket. Tavaly egy wellness hétvégére fizettük be őket, szülinapra pedig kaptak tőlünk néhány kiültetős virágot. Névnapra, házassági évfordulóra pedig nem, mert azt a wellnessel együtt gondoltuk.
Tehát mi nagyon szeretünk ajándékozni, de ha pl. nem fér bele, akkor nem fér bele. A testvérekkel épp emiatt nem csinálunk már ilyet.
Azt javaslom, hogy ne foglalkozz vele, ne vegyetek neki semmit. Forrongjon, ahogy akar, de szánalmas ez az egész "mert kell és kész".
válasza: válasza: válasza:Jaj, azt kifelejtettem, az én anyukám is pont ugyanígy reagált gyerekkoromban a sütis ajándékos próbálkozásomra. Megbeszéltük, én is túlléptem rajta. Szerintem sokan keverik a modernitás hiányát az érzelmek hiányával.
Attól, hogy veszel ajándékot - szeretheted, meg élheted a saját életed. Amikor meg nem megy, megmondod.
Attól nem leszel modern, ha nem veszel ajándékot. Mint ahogy attól sem, ha veszel.
Te nagyon függhetsz az anyukádtól érzelmileg. Kívánom, erősödj meg egy kicsit, utána rendezd a viszonyotokat, ha lehet és ha kívánod még.
Ha meg jól alakul, akár tanulhatsz is tőle.
Sok sikert.
válasza:Habár én is szeretek ajándékot adni, sőt kapni is:), mégis ez a muszáj ajándék, sőt drága ajándék, elrontja az ünnepeimet.
Én nem is tudom, mikor ment el az én családom is ebbe az irányba. Fiatalkorom karácsonyain a családtagok kaptak valami apróságot, mindenki egyetlen darabot, a gyerekek kicsit többet.
Viszont volt a fa alatt könyv, kosár déligyümölcs, drágább ital, különleges kozmetikum.
Megváltozott a világ. Ma már a kosár déligyümölcs az asztalon áll, drágább pia mindig van a kamrában, különleges kozmetikum a fürdőben.
Nem az a baj, hogy jobban élünk, dehogy...csak már szép lassan teher ajándékozni és megajándékozottnak lenni.
És ezért egyre többen utálják az ünnepeket. Amikor a felnőtt gyerekem novemberben elkezdi a karácsonyi ajándékok témáját, esküszöm, összeszorul e gyomrom, és pokolba kívánom az egész családi ünnepet. Pedig én szeretek ünnepelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!