Szerinted mi kell a családalapításhoz?

Stabil párkapcsolat egy olyan társsal, akinek a céljaival azonosulni tudok, az eletstilusunk hasonló és a lényeges kérdésekről ugyanúgy gondolkodunk.

Önálló lakhatás - hogy ez kacsalabon forgó palota, vagy egy minigarzon albérlet , az már egyéni igény és anyagi lehetoseg kérdése.

Biztos jövedelem - nyilván ez a legnehezebb, hiszen a mai világban mi a biztos, de itt pl nem 3 hónapos munkaviszonyra gondolok, hanem minimum pár év, a nőnek is, hogy ne gyesre, hanem csedre és gyedre Legyen jogosult.

Minimum 6 havi nettó jövedelemnek megfelelő megtakarítás - ez csaladalapitastol függetlenül is jó ha van, segíthet egy rövidebb munkanélküli időszakot atveszelni.

A megfelelő társ a legfontosabb. A többi "csak" előny.

Nálunk így alakult:

25 évesen házasodtam. Gyerek 29 évesen. Lakás szerencsére volt. Autó és komolyabb megtakarítás nem. Átlag alatt kerestünk valamivel. Ezek csak később jöttek. Ma már picit átlag felett élünk.

egy megfelelő társ

a többi mellékes ... mivel az csak anyagi dolog

ha megvan is elveszhet egy pillanat alatt ...

Biztos alapokon álló párkapcsolat, szerintem a többi pedig tényleg igény és emberfüggő.

Van aki albérletben is belevág a családalapításba, mert mondjuk viszonylag stabil lakhatás, és nem kell attól rettegniük, hogy 1 hét múlva ki kell költözniük stb., viszont van olyan aki saját lakás/ház nélkül elképzelni sem tudja.

Nálunk úgy alakult, hogy van saját ház, és 2 autó, valamint némi félretett pénzünk is, amihez még gyűjtünk jelenleg, hogy ha jövőre sikerül a gyermekvállalás, ne akkor gondolkozzunk, hogy miből veszünk kiságyat, vagy babakocsit. De úgy gondolom hogy rengetegen vannak akik esetleg nem tudnak úgy félretenni előre, és meg tudják oldani, hogy szépen sorban minden hónapban megvesznek valamit mire érkezik a baba.

A kérdésedben írtad, hogy szerintünk érdemes-e arra várni, hogy esetleg jobb legyen, vagy bele kell vágni és majd lesz valami..az attól függ, hogy éppen milyen az élethelyzeted. Ha 10-en egy lakásban társbérlőkkel laktok, és havi 50-et keresel, arra azt mondanám, hogy próbálj meg ezen változtatni, de ha viszonylag normálisak az életkörülmények és az anyagiakba beleférne egy baba, akkor lehet, hogy belevágnék. Ezt csak ti tudhatjátok a pároddal, másra nem érdemes hallgatni.

- Érett személyiség.

- Egy megfelelő társ (lehet, hogy lelép, de azért legalább az elején adjuk meg az esélyt az ideális körülményekre... - persze, ha valaki egyedül akar gyereket vállalni, és a másik szülőn kívül mindenről tud gondoskodni egyedül, akkor legyen)

- Egy stabil hely a gyereknek (szerintem a saját lakás a legjobb, de van, aki sosem jut el idáig, és egy stabil albérlettel sincs semmi baj (legfeljebb az, hogy rengeteg pénzt emészt fel) Én alapvetően nem vagyok a híve annak, hogy valaki a "szülei nyakára" szüljön, de láttam több generációs házakra is jól működő példákat, szóval akár még ez is egy lehetőség, még ha kissé veszélyesnek is tartom...) Az első 2-3-4 évben még nem feltétlenül kell külön szoba a gyereknek, de iskolás koráig feltétlen legyen egy olyan szoba, amit legfeljebb a testvéreivel kell megosztania, kamaszon meg már "kell" a külön szoba)

- Megfelelő jövedelem ahhoz, hogy elég legyen 3 (több gyerek esetén több) embernek. Persze, manapság ritka az, hogy "biztos munka", de indulásnál legyenek ideálisak a körülmények.

Az autó és a pénz olyan, hogy a szülőknek is jól jön, ha van (persze a saját lakás is). Az autó kisgyerek esetében a szülő kényelmét szolgálja, vésztartalék meg nem csak a kisgyerekesnek kell, hanem annak is, aki csak egy hallal osztja meg az életét.

Le leszek érte pontozva, de szerintem fontos a szülők életkora, nem jó "túl idősen" gyereket vállalni. Ezért ha az alapok megvannak (társ, egy stabil otthon (tulajdonjogtól függetlenül) és várhatóan elegendő jövedelem a megfelelő számú embernek, akkor nem várnék tovább.

Stabil kapcsolat több évnyi együttéléssel, valamint két munkahely. Hogy saját -e a lakás vagy albérlet, az mindegy. Az autó sem kötelező, van tömegközlekedés.

Legtöbbször azok fogják lakhatási -és pénzügyekre a halogatást, akik félnek az elkötelezettségtől és a felelősségtől, nekik ez remek kibúvó.

Mindenkinek más az igénye...

Nekem:

- egy megbízható társ

- esküvő (én nem szülnék házasságon kívül gyereket)

- saját ingatlan (ideális világban az albérlet is jó lenne, bár inkább bérlemény, amit határozott időre lehet bérelni... mert albérletből akkor dobnak ki, ha akarnak, mindig változik az árfolyam... úgy nem mernék gyereket vállalni, hogy akkor utcára kerülünk, vagy hitelt kell felvenni), ahol minden tervezett gyereknek van külön hálószobája, még ha pici is

Én csak úgy nem vágnék bele, főleg ha nagyon szar körülmények között élek.

Szerintem ez a lehetőségektől függ.

Például ha valaki 20 évesen teljes állásban dolgozik, pénztáros, onnan nem nagyon vagy fejlődési lehetőség. A biztos párkapcsolat fontos, illetve az, hogy megbízható, elegendő fizetést tudjon hazavinni, tudjon hol lakni. Nem árt persze némi tartalékot összeszedni, de ott alapvetően jobb nem lesz a helyzet. Tehát ha 23 évesen úgy dönt, hogy gyereket vállal, akkor vállaljon, mert esélyes, hogy 27 évesen ugyanitt tartana.

Én egyetemre jártam, nem vállaltam volna gyereket 23 évesen. Tudtam hogy van fejlődési lehetőség. Egyetem alatt több éves szakmai tapasztalat, diploma után magas fizetésű állás ahova be tudom magam dolgozni, béremeléshez is juthatok. Határ a csillagos ég. Ebből volt esély olyan szintű gyűjtésre, hogy saját lakás, autó, megtakarítás legyen belőle.

Nálam volt különbség 23 és 27 között. 23 évesen gyakornokként többet kerestem, mint mondjuk egy pénztáros, de tudtam, hogy számomra van előrelépési lehetőség és lehetne sokkal jobb.

És szerintem ez a lényeg. Mindenki a lehető legjobbat szeretné elérni. Azt az állapotot, ahol a fejlődés már lelassult, beállt, és csak szépen lassan növöget, nem ugrásszerűen.

Azoknál, akik egy rövid képzést végeztek, nagyon korán dolgozni kezdtek, jó eséllyel hamarabb jön el ez az idő, míg aki főiskolára, egyetemre ment annak ez több időbe telik és talán a fejlődési lehetőségei is jobbak.

Én 28 éves koromban szültem, mert addigra jutottam el az egyenletesen fenntartható állapotig.