Mit tudok tenni, hogy megértség én más vagyok mint ők?

Apukám egy eléggé hirtelen haragú ember, már volt börtönben is, mikor én még kicsi voltam, de a mai napig keveredik ilyen kocsmai verekedésekbe. És ezen kívül, még nem tudom milyen "alvilági" kapcsolatai is vannak. Na és ő azon van, hogy engem is ilyenné tegyen, mármint, hogy én is ezt az utat kövessem, mint ahogy a bátyám is. De én nem tudok ilyen lenni, és ez miatt úgy érzem nem szeret. Bármit csinálok, csak a hibát látja benne, ha meg visszaszólok megpofoz. A bátyám meg csak nézi. Mondjuk egyszer volt, hogy már közbeszólt, mikor a földön voltam, és apu csak ordított velem, én meg sírtam, és akkor rászólt, hogy hagyjon már, és fölkísért a szobámba. De ez egyszer fordult elő, mert egyébként ő is apu oldalán áll, sőt mindig mondja, hogy ne barátkozzak a barátaimmal, inkább velük lógjak (a piás, meg bakancsos, meg ilyen keménykötésű haverjaival). Apu mindig azt mondja, hogy ezt azért csinálja, mert szeret, ha nem szeretne, akkor nem érdekelné, hogy mi van velem. A bátyám meg csak helyesel állandóan. Mit tudok tenni, hogy megértség én nem olyan vagyok mint ők?

L/19