Ti vállalnátok úgy gyereket, hogy öröklődő betegségetek van?
Nekem nemrég derült ki egy sor komoly kivizsgálás során, hogy az a betegség, amivel már több éve nyűglődöm, és bár nem halálos, de komoly fájdalmakat okoz, genetikai eredetű. És ha lenne gyerekem, nagyon nagy az esélye, hogy örökölné, és annak is éppolyan nagy az esélye, hogy rajta is előjön. (De ha tünetmentes is maradna, ami a ritkább eset, akkor is továbbörökítené.) Ezenkívül van más átörökíthető betegségem is, ami ugyan kisebb horderejű, fájdalommal sem jár, de az is dominánsan öröklődik.
A páromnak is van öröklődő betegsége (genetikai vizsgálat neki is volt), bár nem súlyos, és teljesen kezelhető.
Ilyen háttérrel én nem szeretnék gyereket vállalni. Nektek mi a véleményetek? Van valaki, aki hasonló cipőben jár?
Milyen betegségről van szó?
Nekem rövidlátásom van, örökölhető, én is örököltem, simán vállalnék gyereket, hiszen teljes életet lehet vele élni.
De egy bilaterális retinolblastomával pl. nem vállalnék, olyat, mint ez a nő, nem tennék a gyerekemmel. [link]
Meg kell nézni, mennyi a kockázat, mi a betegség, mennyire lehet vele együtt élni, kezelni, és ez alapján mérlegelni.
Hát együtt élni együtt lehet vele, elviselem, mert nincs más választásom. De már most is kezdik beszűkíteni az életemet a fájdalmaim. Néha egész jól vagyok, magamhoz képest, de amikor fellángol a betegség, van, hogy lábra állni alig tudok. Párom persze segít, amiben csak tud, de azt mondja, rossz nézni, ahogy szenvedek. Idővel majd mozgásképtelen leszek -- ezt a betegséget gyógyítani nem lehet, legfeljebb csak bizonyos tüneteit enyhíteni, illetve a lefolyását valamelyest lassítani. Ráadásul fiatal korban jelentkezik -- mint nálam is --, idősebb korban olyan ritka, hogy szinte elhanyagolható az előfordulása. Egy adott hibás génhez kötődik, a környezeti hatásoknak elég kis szerepük van a kialakulásában.
Szóval mindezeket végiggondolva egyrészt én nem bírnám nézni, ahogy a huszonéves gyerekem -- aki előtt még ott kellene állnia az életnek -- ezzel szenved, másrészt én magam is alkalmatlan lennék szerintem az anyaságra, hiszen amikor feküdni se bírok a fájdalomtól, a napi teendőket is alig bírom ellátni, szerintetek hogyan tudnék akkor egy gyerekkel foglalkozni? (Természetesen így az örökbefogadás sem játszik, hisz enni az örökbefogadott gyerek is kér. És még sok minden mást is.)
Néha nagyon el vagyok keseredve, ha arra gondolok, hogy elvileg még évtizedeket kellene így lehúznom, és ez csak rosszabb lesz. Már a szakítás is felvetődött bennem... Nagyon szeretem a páromat, de nem akarok a terhére lenni, másrészt meg ő nagyon akarna gyereket is.
A legtöbb embernek (sőt kimondom: mindegyiknek) van valamilyen genetikailag öröklődő gyengesége is meg erőssége is.
Ha valami tényleg súlyos, tényleg olyan ami szinte biztosan megjelenne a gyermekemen lenne a dolog, akkor nem vállalnék.
De most azért, mert rövidlátást fog örökölni, kopaszodásra való hajlamot vagy cukorbetegség iránti érzékenységet, akkor nyugodtan.
Hú, hát ez nálam is elméleti ugyan, de kérdés. Én epilepsziás vagyok, laktózérzékeny, gluténérzékeny, rossz volt a látásom és problémás volt a bőröm... Jó, ezek annyira nem az élettel összeegyeztethetetlen dolgok, de azért nem jó őket elviselni. Meg másnak nem kívánnám.
Meg volt a családban olyan is, hogy dédnagymamám volt kicsit nárcisztikus hajlam, anyám még mindig az (vagy szociopata), úgyhogy ha ez két generációnként csapódik le, akkor nem tudom, kell-e lánygyerek. :D
Én most úgy vagyok vele, hogy ha egyszer lesz párom, és esetleg terveznénk családalapítást, akkor genetikust mindenképpen fel fogunk keresni (epilepsziadokit meg egyébként is kell ilyenkor), aztán ott feltérképezzük, mennyire lenne szívás a gyerek élete, és utána mérlegelünk...
Nem, önzőség lenne. A gyerek túl sokat szenvedne.
Inkább örökbefogadnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!