A nagymamam az orvosok szerint megfog halni. Bemenjek hozza?

Ha 2 évesen láttad utoljára, akkor nyilván nem is emlékszel rá. Hiába a nagyid, valahol mégis idegen.

Nem, nem vagy rossz ember.

Tedd azt, amit a szíved diktál. Ha úgy érzed, menj be hozzá nyugodtan. De ha mégsem szeretnél, akkor sincs semmi rossz ebben, ha nem mész be.

(A mamád is kereshetett volna ez alatt a 20 év alatt, nem? Nem kötelességed bemenni. Csak akkor menj, ha úgy érzed, hogy szeretnél).

Szerintem menj be hozzá.

Igaz, hogy nem tartottátok a kapcsolatot, de végül is a nagymamád, lehet, hogy jól esne neki, ha még utoljára láthatna és el tudnál tőle is búcsúzni.

Ráadásul később sem fogod emészteni magad, hogy miért nem mentél be hozzá, amikor ott volt a lehetőséged.

Miért jönnének belőled könnyek, ha 18 éve nem láttad, nem tatod a kapcsolatot? Ettől miért lennél rossz ember?

Ha látni akarod, menj be hozzá, de tudd, hogy a nagymamád már nem ugyanaz, mint a betegsége előtt, jogosan rettegsz a látványtól. Én nem vagyok biztos benne, hogy feltétlenül látni akarnám azt a végstádiumban, akivel úgysem tartottam a kapcsolatot. De neked kell döntened, hallgass a szívedre!

Én így bemennék hozzá.

Csak és kizárólag halott hozzátartozót nem vagyok hajlandó látni (a szakmám miatt).

Még ha akkor látnám sok-sok év után utoljára is.

Dehogy vagy rossz ember!

Egy ilyen megrázó eset mindenkiből más reakciót vált ki. Még nem tisztultak le benned az érzések, talán nem is tudatosodott a dolog, és másképp nyilvánul meg egy olyan rokon elvesztésének közeledte, aki úgymond nem tartozott szorosan a családhoz.

Én azt mondom, mindenképp menj be.

És bízz benne, hátha még valamelyest felépül! Lehet, hogy soha nem lesz már olyan, mint előtte, de ez nem jelenti azt, hogy ha felépül, akkor ne élhetne még normális életet.