Hogyan téríthetnénk észhez anyósomat és sógornőmet?

Hogy ha nagyon nincs más jellegű megoldás, esetleg azt tudom tanácsolni neked, hogy keressétek fel a gyámhatóságot, meséljétek el a történteket.

Mondjátok el, hogy a gyerek milyen tragédiákon mentek keresztül, és hogy nem részesülnek megfelelő neveltetésbe.

Első ízbe próbáljanak meg hatni a sógornődre és az anyósodra, ha nem megy, akkor helyezzék állami gondozás alá a gyereket. Mert nem egészséges állapot.

Egyetértek az előzőekkel!

Látszik, nemcsak a verekedő apa, de az anya és a nagymama is veszélyezteti a gyerekek fejlődését.

"Anyósom és sógornőm is gyakran kiabálva, veréssel, különféle fenyegetésekkel próbálják nevelni a gyerekeket."

magyarán semmivel sem különbek, mint a volt férj..

szerintem itt elsősorban nem pszichológusra van szükség, hanem arra,hogy ez az állapot végre megszűnjön és rendes gyerekkoruk lehessen. utána jó ötlet a pszichológus, de most inkább azon kéne dolgozni,hogy olyan nevelje a gyerekeket aki nem veri őket és normális gyerekkort tud biztosítani. erre a sógórnő és anyós is alkalmatlan.

mindenképpen tegyél bejelentést a gyámhatóságnál.

Kisgyermekes anya vagyok én is.

Egyszerűen nem felel meg a valóságnak, hogy csak drága és fizetős pszichológusok vannak.

Mondom ezt úgy, hogy már kértem nevelési tanácsot magán gyermekpsichológustól és a nevelési tanácsadóban is (természetesen nem ilyen jellegű problémával, de nem ez a lényeg).

Mindenképpen ajánlom a volt nevén nevelési tanácsadót, minden budapesti kerületben és a kb. 10 ezer fő feletti településen van, minden magyar állampolgár/gyermek számára elérhető és ingyenes alapszolgáltatás.

Ez egy szakszolgálat, sokféle tevékenységgel (pl. logopédus, konduktor stb.) és igen, vannak pszichológusok is, jellemzően nem egy.

Sőt minden nevelési tanácsadó a körzetes oktatási-nevelési intézményekkel is kapcsolatban áll- így az oviban is a pedagógusok pontosan tudják, hogy melyik a gyermek lakhelye szerinti nevtan és ha nem a körzetes oviba jár, akkor az ovi szerint illetékes is (nem feltétlenül ugyanaz nagyvárosokban, de mindkettőben lehet jelentkezni!)

A nevelési tanácsadó, az ottani szakemberek nem hatóságok, ellenben szakemberek, így valóban tudnak segíteni, érdemes elmenni, mert ez jellemzően konzultációt, tanácsadást jelent.

Sokan "félnek" ettől az intézménytől, mert az van a fejekben, hogy ide "csak fogyik meg rokik járnak"- de a valóságban pont az lenne az egyik fő profil, hogy tanácsot, segítséget nyújtsanak bárkinek, aki gyereket nevel és elakad valamiben akár a gyermeke nevelésével, akár a fejlesztésével, ha valamiben elmaradása van, legyen az testi vagy szellemi vagy pszichés.

Viszont annak és csak annak tudnak segíteni, aki AKAR és MOTIVÁLT változni- tehát anyukának is el kell menni, elhordani a gyerekeket, sőt a gyerekek érdekében jelemzően szokott lenni egyéni szülői alkalom/tanácsadás is. Ilyen alkalmakkor tud a pszichológus vagy bármilyen más szakember a szülő szemszögéből tájékozódni a családi dolgokról, de akár a terhesség, születés, kisgyermekkor stb. eseményeiről, amit még egy ovis értelmeszerűen nem tud elmondani, de lehet jelentősége (pl. tervezett volt-e a gyerekvállalás, mikor váltak szét, volt-e valamilyen rendellenesség születéskor, megvolt-e minden mozgásfejlődési szakasz, mikor volt szobatisztaság stb.)

A legírásodból azt látom, hogy itt az anya az, aki kerékkötője a dolognak, ami nem a jó irány. (zárójelben: anyuka gondolom azért sem tolong a pszichológusnál, mert egy közepesen jó szakember számára gyorsan nyilvánvalóvá válik az, ha bántalmazás történik és súlyossági fokától függően bizony neki jelentési kötelezettsége is lehet!)

A magánpszichológusról: Budapesten, belvárosban, ismert és elismert gyermekpszichológusnál 8 eFt-os óradíj van- ok, nem megfizethető mindenki számára, de azért az sem igaz, hogy elérhetetlen. Arról nem beszélve, hogy sok dolgozó kap cafetériát, egészségpénztári hozzájárulást, a magánpszichológusok egy jelentős része kapcsolatban áll egészségpénztárral, így el lehet ennek terhére is számolni.

Maximálisan egyet tudok érteni azzal, hogy a diszfunkcionális családban a gyerekek jellemzően a tünethordozók (magyarul az ő viselkedésük a családi rendszer hibáját jelzi, sokszor nem ők azok, akik "eredendően rosszak" és a terápia gyakran nem az, hogy őket kell megváltoztatni, hanem a velük való FELNŐTT bánásmódot, családi rossz mintákat,játszmákat, esetleg a jutalmazás-büntetés rendszerét stb.)

Anyuka megteheti, hogy lázadozik vagy tojik az egészre (lesújtó és szomorú hozzáállás!), akkor hamarosan a gyerekek viselkedése (=tünetei) eljuthatnak egy olyan súlyos szintre (pl. óvodai súlyos verekedések, sérülés, kezelhetetlenség, tettlegességek, szocializációs zavarok stb.), hogy az óvoda lesz kénytelen hivatalból jelenteni ezt a nevelési tanácsadónak és a gyámhivatalnak.

Miért kell ezt megvárni? Miért nem lehet felismerni/beismerni az anyának, hogy bizony nagy bajok vannak és elindulni a változás útján?

A terápiák kisebb gondnál is legalább fél évesek- itt meg bántalmazás, zilált családi élet, bepisilés, agresszió, bizonytalan/változó lakhatás stb nehezíti többszörösen szerencsétlen kicsik életét.

Az anya ne magát sajnálja, ne az ex-szel hadkozzon, hanem a gyerekekkel foglalkozzon, akkor ESETLEG egy HALVÁNY esélye lehet rá, hogy ez a horror nem okoz maradanó károsodásokat a kicsik lelkében.

Ti annyit tudtok tenni, hogy ezt így még egyszer elmondjátok neki, többet sajnos nem.

Az anya hozzáállása jelenleg számomra kicsit hasonlít az alkoholistáéhoz, aki nem akarja beismerni, hogy gond van a piálással, de a környezetében már mindenki kapacitálná- na ebben a helyzetben is hiába "tépitek a szátokat", sajnos amíg ő nem mozdul, sokat nem tehettek. Ha pedig elfajulnak SÚLYOSAN a dolgok, akkor meg a gyámhivatal/óvoda hivatalból fog.

Szomorú lenne, ha ez bekövetkezne.

Minden jót kívánok mégis.

Teljesen egyet értek minden előző hozzászólóval.

Ennek ellenére nem tennék semmit. Méghozzá azért nem, mert a sógornőd úgy hülye, ahogy van és nincs elég intelligenciája ahhoz, hogy objektíven felmérje a helyzetet és aszerint cselekedjen. Ha a gyámhatósághoz fordulsz, az csak családi vitát generál, stb. Amíg nagyon nagy baj nem történik (ne történjen), addig meg úgysem fognak beavatkozni.

Tudom, hogy nehéz ilyen közeli kapcsolat esetén nem beavatkozni, de szerintem akkor sem a Ti dolgotok. Szóltatok, segíteni akartatok, de nem talált meghallgatásra. Később sem fog. Engedjétek el, még, ha nehéz is.