Lehet még valakim, vagy egyedül fogok maradni?

szia! ne aggódj, biztos rádtalál majd az igazi ;) csak ne görcsölj, inkább járj el barátokkal bulizni, táncolni, sportolni, és bárhol lehet ismerkedni :) és a rokonaidnak mondd meg -akik szekálnak-, hogy inkább hagyjanak élni, majd rádtalál az igazi is, csak legyenek türelemmel, és ne akasszanak ki ezzel a kérdéssel :D amúgy nekem se volt még igazából senkim se az alsós 'járásokon' kívül... de már beletörődtem hogy most nincs,bár hiányzik hogy legyen mellettem valaki, de már úgy vagyok vele, hogy ami késik, nem múlik el :)

16/L

Szerintem egyszerűen engedd el ezeket a gondolatokat. Tudom nehéz, de ha fokozatosan megtanulsz úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy márpedig igen is sikerülni fog, elfogadod a testedet és azt aki vagy, magabiztos leszel és mosolygós, ez pedig a fiúknak is jobban feltűnik!

Ha a családod ilyeneket mond, nyugodtan válaszolj rá úgy, hogy kiadod az érzéseidet. Mond el nekik nyugodtan hogy már így sincs semmi önbizalmad, jó lenne ha ezt nem fokoznák ilyenekkel tovább, mert minden erőddel azon vagy hogy sikerüljön a suli, és összeszedj valakit, egyelőre ez részben nem sikerül, így is éppen elég rosszul érzed magadat, nem kell még gúnyolódni is! Ha egyszer így visszaszólsz talán észreveszik magukat... 20/L

Ha ez megnyugtat, velem uezt csinálták a rokonaim, az összes!

160 cm magas vagyok, és egy 150 cm magas autószerelőre akartak rábeszélni, hogy menjek hozzá 18 évesen!

Semmi sem történt közöttünk, de már eltervezték nyugdíjig a rokonok, hogy hogyan élhetnénk együtt ezzel a törpével.

Az a lényeg, hogy én 5 éves koromtól hallgattam, hogy nem megyek férjhez. El is hittem. Sőt a végén nem is érdekelt az egész. A végén az első férfi is olyan lett az életemben, akibe egyáltalán nem voltam szerelmes. Aztán rájöttem, hogy nem én vagyok az akivel gond van, hanem a családom nem normális. Ekkor eldöntöttem, hogy olyat keresek, aki tanult, mint én, és vonzódom hozzá. Sikerült is találni vkit, bár vele is csak együtt éltem sokáig. Végül 33 évesen mentem férjhez, és 36 évesen szültem gyereket.

Mind a mai napig nem bocsátottam meg a sok piszkálást sem anyunak, sem a nagymamának sem a többi rokonnak.

Egyikük sem volt normális!

Te se törődj, hogy mit mondanak, mert a végén rangon alul fogsz partnert választani, és abban végképp nem lesz köszönet. A boldogtalanságodon is csak a nyelvüket fogják köszörülni.