Nálatok is minden összejövetel a gyerekekről szól?

Szerintem ezt családja válogatja. Nálunk elég vegyes korosztály van, összejöveteleken az a megoldás, hogy a nagyobb gyerekek és a szülők felváltva figyelnek a kisebbekre. Az udvar, vagy jó időben az egyik szoba az övék, bekészítve mindenféle játék.

Persze ettől még nyilván a kicsik időnként odarohannak a szüleikhez valamiért, de abszolút nem zavaró.

Nálunk is, mióta megszületett a testvéremék kisfia, mindenkinek és mindennek csak a gyerek körül szabad forognia. A karácsony, a születésnapok, minden csak arról szólhat, hogy mindenki a gyereket bámulja és ha valami vicceset csinál, azon nevet mindenki. Ha nem csinál semmit, akkor meg nincs beszédtéma. Jelenleg egy ideje elég messze lakunk a családomtól, azóta különösen tud zavarni, hogy ha nagy ritkán hazamegyek, még akkor sem érdeklünk senkit, csak a gyerek.

Egyébként pedig úgy vettem észre, hogy ha egy nőnek gyereke lesz, sajnos elkerülhetetlen, hogy jó 10 évre az emberek összekössék az ő személyiségét a gyerekével, a testvéremék felől sem érdeklődik senki, mintha a gyerek anyja megszűnt volna önálló emberként létezni. Férfiként még jobb a helyzet, de sajnos onnantól fogva az embereknek a nő, mint ő megszűnik létezni. Bevallom, én sem tudom, hogy fogom ezt kezelni.

Azért én ezt kétfelé szedném:

- Beszédtéma: Ha egész nap otthon vagy a gyerekeddel, óhatatlanul élményeket szerzel vele kapcsolatban, amit jó megosztani másokkal. Az anyuka kulturáltságán múlik, tudja-e ezt helyén kezelni! Féléves gyerekem van, próbálom szelektálni, kinek mit mondok: a nővéremet, aki végigkíséri a gyerek fejlődését, érdekli, mikor kakilt szilárdat, mikor fordult meg, mennyit nőtt, röhög a kínos helyeken eleresztett büfiken stb. Anyukám ugyanígy. Nyilván ezeket nem osztom meg a kollégáimmal, barátaimmal. ;) Másoknak annyit mondok, jól vagyunk, a korát, meg legfeljebb a súlyát. Ha látom, hogy érdeklődnek, netán anyuka a másik ember is, akkor szóba kerül, mit mozog, hogy gőgicsél, de ez óhatatlanul előkerül ilyenkor. :) (Másik megfigyelésem, hogy ha idegen nők összekerülnek egy csapatba, 1-2 órán belül tudod mindnek a szüléstörténeteit. :D)

Családi események, ráadásul nagyobb gyerekkel: na ez kényes téma tényleg. Vannak idősebb gyerekek a családban, folyton ott kínlódtak minden családi bulin, hogy unatkoznak, szórakoztassa őket valaki. Értitek, 4 gyerek, és nem tudnak egymással mit kezdeni... Na de kinek van kedve kisiskolásoknak bohóckodni, mikor hónapok óta nem látott rokonokkal lehetne végre beszélgetni?

Azt gondolom, amíg a kicsi segítségre szorul, értsd nem jár stabilan, pelenkázni, etetni kell, addig normális, hogy intenzívebben kell vele foglalkozni társaságban is. Nagyobb ovisok, iskolások viszont tényleg tudják már magukat lekötni annyira, hogy pár óráig a felnőttek is tudjanak kicsit lazítani.

Külön személyiség: na ez is érdekes, mert ahány ember, annyi elvárás. Én pl. gyerek mellett is igénylem, hogy néha megnézzek egy filmet, vagy akár számítógéppel játsszak. Anyukám pont ezért bírál, hogy ezt egy anyukának nem kéne, a gyerek az első szerinte. Szerintem meg az a normális, hogy legyen egy kis magánéletem is, ha van ki vigyázzon rá addig. :) De az is benne van a pakliban, hogy ahogy látom, tényleg összevonnak mások a gyerekkel, em azért, mert én akarom! Azt kérdezik, hogy vagytok, ha sír a gyerek, csak őt sajnálják, engem sose. Ha rosszul alszik, akkor is a gyerek a szegény, nem én, aki éjszakázok vele stb. Én nagyon szívesen tekinteném magam külön lénynek, de nem mindenki vevő rá... ;)

Nem feltétlenül. Nálunk vegyes a gyerekek életkora, 12, 10, 4, 3, 2, 1 és a kisfiam, aki 3 hónapos. Mikor még nem volt gyerekem meg még terhes sem voltam, akkor is élveztem a gyerek zsivalyt. Egyedül azt nem bírtam, mikor Sogornőm has fájós babája egy napig üvöltött nálunk. De persze arról sem ő tehetett. Nálunk van más téma mindig, de a nagyobbakkal már jókat lehet hülyéskedni, a totyogòkat is be lehet vonni a társalgásba. Olyan meg egyszerűen nincs, hogy 10 perc után valamelyik ne szólna bele.

De azért mi beszélgetünk munkáról, receptekről, helyi dolgokról, ha úgy tetszik pletykálunk, ebben meg aztán beszivárognak a gyerekek is.

Tesómnak nincs gyereke, ő pl látványosan unja a családi összejöveteleket. Engem meg az idegesít, hogy csak a munkájáról képes beszélni. . Mióta megszuletett a fiam 1x volt nálunk! ! De ez más tészta.