Nem bántátok meg, hogy különköltöztetek a szüleitektől?

Soha, egy pillanatig sem bántam meg. Igaz, mi fél óráig sem jöttünk ki soha egymással, gyerekkoromban sem.

A távolból azért támogattam, amennyire tellett, és slussz.

De mára minden kapcsolat megszakadt. Nem a különköltözés miatt.

Én is nagyon szeretnék külön költözni.

Nagyon szeretem és tisztelem az anyukámat, de szeretni és együttélni két külön dolog. Anyukám amúgyis magányos típus és áldja perceket, mikor se nővérem, se én nem vagyunk otthon. Meg szerintem azt is élvezné, ha járhatna át kritizálni a háztartás vezetésünket. Jobb program lennénk neki, mint most otthon, az biztos. :D

Max akkor bánhatod meg, ha azzal akivel külön költözöl rosszabb a viszonyod, mint anyukáddal... De azírásaidból úgy tűnik, hogy ezzel nincs gond.

Szia, szerintem egy bizonyos kor felett nem egészséges a szülőkkel lakni, mégha egyedülálló lennél akkor sem. Egy igazi édesanya pedig soha nem láncolná maga mellé a gyerekét, hanem elengedné, hogy élje a saját életét. Ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad a bűntudat, mert a lehető legjobbat tetted. Természetesen nem kell róla megfeledkezni, de azért ne várja el azt sem, hogy a családod lássa kárát, mert vele kell foglalkozni. Én 25 évesen költöztem el otthonról, ennek már 6 éve, anyukámmal addig nagyon rossz volt a kapcsolatom, semmiben sem egyeztünk, viszont amióta külön élek, minden megváltozott, szinte nem múlik el úgy nap, hogy ne hívnánk egymást telefonon.

Sok szerencsét kívánok neked.