Nem hiányzott az otthonotok, miután elköltöztetek a szüleitektől?

én egyik napról a másikra költöztem 18 és fél évesen

Nem bántam meg,örültem hogy végre nem kell velük laknom.

Érdekes módon azóta jobb a kapcsoltunk mint valaha.

24/N

Nekem igen. Nagyon szerettem volna költözni és nagyon szeretnék ma is. De be kell látnom, hogy nem megy. Elég nagy házban lakunk így szüleim felajánlották, hogy kettőjüknek úgyis nagy lenne a ház, így költözzünk inkább oda. Ha négyen vagyunk mégse annyira kihalt.

Elutaztunk a párommal hétvégére. Nagyon jól éreztem magam, de amikor haza értünk, akkor szállt meg a végtelen nyugalom. Ha nyaralni megyünk dettó ugyanez a helyzet. El vagyok én a teljes nyaralás alatt, nagyon élvezem minden percét, de az utolsó nap (haza út napján) már nem lehet velem bírni. Már annyira jönnék haza.

Jesszus, nem! :D

Kb. 12-13 éves korom óta el akartam költözni, 15 évesen részlegesen megtettem (kollégiumba). Furcsa volt, emlékszem minden szobatársam sírdogált egy kicsit, hogy hiányzik az anyukája, csak én nem.

Az első évben hétvégenként még hazajártam, utána már azt sem nagyon, bár ez főleg a sok elfoglaltságom miatt volt - egyszerűen nem volt időm rá.

17 évesen egy idősebb sráccal jártam, és össze is költöztünk szinte azonnal, együtt éltünk egy darabig.

Aztán szakítottunk, de akkor már egyetemista voltam, pár hónapig albérleteztem. Még húsz se voltam, amikor összekerültem a mostani párommal. Nem telt bele egy hét, és már össze is költöztünk. Most is vele élek.

Őszintén szólva már nem is emlékszem arra, milyen volt a szüleimmel lakni...

22N