Jobb lett a kapcsolatotok a szüleitekkel, miután elköltöztetek otthonról?

Sokkal jobb. Kevesebbet találkozunk, kevesebbet kell beszélgetnem vele (anyámmal éltem csak együtt ezelőtt is, apám vidéken lakik, vele sosem laktam együtt csak x időnként találkoztunk, és jé, mindig is jó viszony volt köztünk), nem érzem azt hogy folyton a nyakamon lóg. Szóval jobb.

Amúgy mivel kb. 12 éves korom óta hajtogattam egyfolytában, hogy na én 18 évesen tuti hogy elköltözöm, nem igazán lepődött meg, mikor tényleg így lett. Ja, de amúgy előtte sem volt köztünk semmi ellenségeskedés, mielőtt úgy jönne le, leszámítva a természetes, kisebb veszekedéseket, de semmi komoly. Egyszerűen én mindig is jobb szerettem egyedül lenni, otthon is, úgyhogy természetes, hogy minél hamarabb le akartam lépni. :) (Egyébként most is kb majdnem minden nap találkozunk, mert nem lakunk messze, de ez azért más ugye mégis.) 20n

Nálunk is jobb. 15-20 éves koromig gimibe jártam, akkor már ritkábban mentem haza, de ott még voltak bőven balhét, egyetem eső évében is.

De mióta Pesten tanulok és havonta egyszer megyek haza a szüleimhez, nagyon megjavult a kapcsolat. (Igaz nálunk közrejátszott egy tragédia is a környezetemben...)

Anyámmal határozottan jobb.Amíg együtt éltünk, állandóan veszekedtünk, szó szerint mindenen.

Aztán 17 éves voltam, amikor bejött a sulimba és közölte hogy már az este költözzek el.

Az után nem beszéltünk kb. 2 hónapig viszont azóta olyanok vagyunk mint a barátnők.

Apám halálától, 13 éves koromtól kezdve egy iszonyat volt a kapcsolat anyámmal. Jó anya lett volna, de mégse... van pár beütése, amit nem lehet elviselni (pl. gyerekei feletti korlátlan irányítási vágy, egyéniség, szabadság teljes mértékű korlátozása).

1 éve költöztem a páromhoz, akkor tagadott ki a családból, úgy tesz mintha nem is léteznék 21/L

Mikor koliba kerültem rosszabb. Talán most az igazi elköltözéssel fordult jobbra. Bár nálunk tesóm a kiváltója.

14 évesen kerültem el koliba. Anyum mindig is jobban pártolta a húgomat, miután ő maradt otthon, minden rá volt hagyva. Ha én hazamentem hétvégén, alig lehettem velük, mert ő állandóan elhívta őket valamiért. Látszott rajta, hogy idegesíti, ha a szüleim velem is foglalkoznak. A tablóbálunkkor nem szólt hozzájuk 1 hétig, amiért eljöttek. Fősulin még rosszabb lett, mert a vizsgákra én inkább otthon készültem, mindig kérdezték hogy állok, tesóm csak szívózott, hogy úgyse sikerül, nem is tanulsz...

1 éve költöztem igazán külön a férjemmel, azóta anya mintha jobban érdeklődne. Gyakran jön, mi gyakran látogatjuk, de ha tesóm ott van max. 20 percig nyugodt a légkör, utána már rá kell figyelni. pedig már 20 éves.

Én 25/L

Igen. 18 évesen lett elegem. Hárman voltunk tesók, a két nagyobb élhette világát, míg én nagyon rövid pórázon voltam tartva...Örökös elvárások, folytonos megfelelni akarás... Anyám kiborult, hálátlannak tartott, és szerinte ő nem adott okot erre a döntésemre. Az akkori páromhoz költöztem, aki (mint később kiderült), egy önző kretén, aki meg is csalt... Mindenesetre anyám erről mit sem tudott, egyedül szenvedtem végig egy évet, de túl büszke voltam, hogy hazamenjek. Szakítottunk, és lett egy másik párom, ő biztatott, hogy próbáljak meg kibékülni anyukámmal. Sikerült, azóta napi szinten beszélünk, sokkal nyíltabban, mint régen. :) Persze vannak témák, amiket nagyon kerülünk, mert az felszínre hozhatna mély sebeket mindkettőnk részéről. Bántja, hogy abbahagytam a főiskolát, és el is mondja a véleményét, de rájött, hogy már nem tartozom az ő ,,hatáskörébe", és bár érdekel a véleménye, már nem ő szabja meg, mit tehetek.

3 éve jöttem el otthonról. Összességében nem bántam meg. :) 21/L