Ha egy férfi a vitáink alkalmával a kezébe akadó tárgyakat földhöz vágja, csapkod, akkor esélyes, hogy előbb-utóbb én is sorra kerülök? Vagy van, akinek ez is "elég"?

Tudsz-e ezzel élni vagy sem. Ez a kérdés. A jövőt sajnos nem látjuk.

De ha nekem ilyen párom lenne, biztos, hogy be lennék szarva. És nem akarnám az életemet félelemben leélni.

Igen, van, akinek elég. Kimegy a düh és örülj neki, hogy nem téged vert nyakon. Tudod, vannak olyan nők, akik addig szeretik "húzni" a másikat, amíg az kínjában már csak törni-zúzni tud, annyira teli lesz feszkóval.

Szóval én megkérdezem tőled: TE mit tettél azért, hogy a férjedből így kijött az állat? Te mennyiben vagy hibás azért, hogy ő ilyen tettekre kell ragadtassa magát?

Van akinek elég.

Pl apám masszív alkoholista, csapkod ilyesmi, de még ő sem ütött meg soha senkit.

Az én férjem az 5 év alatt amióta együtt vagyunk, 1x rúgott bele a cipős szekrénybe, aminek aztán letört az ajtaja. Extrémen rossz napja volt, az ajtó csak nem akart becsukódni és bumm..de nem jellemző, hogy tárgyakat dobálna, vagy csapkodna. Sosem ütött meg férfit sem, nőt sem, gyereket sem, állatot sem az elmúlt 35 éve alatt, gyanítom a következő 35 évben sem lesz rá ingerenciája, pedig már volt kibukva többször, nem is kicsit.

Én nem aggódom ezen, hogy vajon én leszek-e a következő. Viszont olyat már hallottam, és tapasztaltam is az egyik exbarátom családja által, hogy a visszafojtás,elfojtás sem jó, tehát ha valaki nem vezeti le a feszültséget, legyen az adott személynél kiabálás, vagy éppen, hogy levágja a földre a tv kapcsolót (kinek, mi) Az akkori barátom szülei sosem veszekedtek, max vitáztak, az apukáját konkrétan lehetetlen volt belevinni veszekedésbe, mert folyton csak szótlanul hallgatott,stb. Aztán volt olyan amikor az exem anyukája hívta az exemet, hogy azonnal induljon el haza, mert apukából egyszerre tört elő az elfojtott harag, és a 4.ről elkezdte kidobálni a cuccokat, és éppen a TV volt a soros......

Igen, "esélyes", hogy egyszer te is sorra kerülsz.

Másrészről meg az is lehet, hogy ezzel levezeti a feszültséget. Meg az is, hogy most még le tudja vezetni tárgyakon a feszültséget, de egyszer ez már nem lesz elég neki. Csak te érzed, hogy melyik a valószínűbb.

Az is fontos szerintem, hogy milyen gyakran csinálja.

Pl. én is szangvinikus vagyok. Évente-kétévente előfordul, hogy odavágok valamit. De akkor is van bennem annyi önkontroll, hogy azt a valamit se tegyem tönkre. Pl. volt, hogy elhajítottam egy pendrive-ot:S, de tudtam, hogy semmi baja sem lesz. Viszont amikor a telefonom vágtam oda, akkor direkt az ágyra dobtam, tudtam, hogy puhára esik:))

Én azt mondanám, ha ritkán csinálja, és ha nem érzed veszélyben magad, akkor elmegy. DE! Ha igen, vagy ha véletlenül egyszer fizikailag bármilyen módon bántana, azonnal lépj le, és ne hagyd, hogy visszakönyörögje magát, mert ott már nem lesz megállás.

Szia,

Én is indulatos vagyok, de én általában magamat bántom. Nem tudom sem a kutyámat, sem anyumat, sem a páromat bántani. Sőt, még a tárgyakat sem, csak amikről tudom, hogy attól az erőtől nem esnek szét.

Például volt, hogy egész héten stresszeltem, és tiszta ideg voltam, de nem adhattam ki. Nyelnem kellett. Mikor hazautaztam, akkor párom túl sokat kérdezgetett arról, hogy mit akarok csinálni ezzel meg azzal a kajával (egyszerre 2 menüt főztem)... és közöltem vele, hogy most fejezze be, és hagyjon magamra. Miután kiment belevertem a falra egyet... ezzel levezettem az egész héten felgyülemlett feszkót, és nem a páromon vagy a kutyámon töltöttem ki.

Nem hinném, hogy aggódnod kellene, de ezt embere válogatja. Én tudom hogy mit csinálok, tudatosan csinálom, mert ha rossz helyen robban, abból nagyobb baj lehet.

Egy vita alkalmával pedig nyugodtan és logikusan érvelek, ha mégis felhúznám magam kimegyek, kidühöngöm magam egyedül, és visszamegyek.