Ha úgyis a nők akarnak eljegyzést, házasságot (ugye a pasiknak nem jut eszükbe, pedig kötelességük lenne) akkor miért nem a nők kérik meg a ffi kezét?

Szerintem nem ciki. Vagyis, ha már mindkét fél akarja, de még nem történt meg a nagy esemény, akkor miért nem kérdezhetne rá a nő? Nem a tipikus férfi szöveggel, hogy leszel a férjem, hanem valami erős utalásfélét, nem is jut eszembe ilyen hirtelen, de velemi ilyesmire gondolok: már beszéltük, hogy házasság, mi lenne, ha idén nyáron történne is valami, kell egy kis izgalom. vagy valami hasonló. És akkor ez szerintem egy elég erős célzás (hozzáteszem, itt mindkét fél akarja), és a tipikus lánykérős rész csak a férfira marad.

Azt furcsállom, hogy írták páran, hogy a nő nem akarja ráerőszakolni magát a párjára egy ilyennel... Hát, az ilyeneknek nem kéne soha összeházasodni, mi az hogy ráerőszakolom magam valakire? Ha a pasi kéri meg a kezem, akkor ő nem erőszakolja rám magát??? :D Mindegy, ezen jót derültem! pláne, ha elvileg mindkét fél akarja a házasságot, előbb-vagy utóbb. :D

És egyébként is! Nem az a lényeg hogy a lány(fiú)kérés egy meghitt, romantikus, vagy legalábbis csak a 2 félre vonatkozó dolog legyen, egy közös élmény, vagy hogy is mondjam. tehát maga a dolog nem tartozik senkire (szerintem), csak a következménye, hogy boldogan lehet újságolni, mostantól jegyesek vagyunk! :D

Nagy fenéket mondják ki a férfiak, hogy mit akarnak! Ugyanúgy kerülgetik a forró kását, mint a nők. És még hazudni sem tudnak hihetően!

Sok ember, nők és férfiak egyaránt lusták és nem akarják feladni az énközpontú életüket, és ezzel együtt felelősséget vállalni immár nem csak saját magukért, hanem a társukért is. Bár sok felnőtt ember saját magáért sem tud felelősséget vállalni, nem hogy másért!

Az unokatestvérem kérte meg a mostani férje kezét.

Így hangzott:

Te nem kellene már összeházasodnunk?

A válasz:

Jó.

(és a mostani férj tovább olvasott)

Az kimaradt az előzőből, hogy én sem tartom túl romantikusnak, de praktikus.

Kár, hogy a férfit a téma nem igazán érdekelte.

Nem lesz miről mesélni az unokáknak...

hömmm... az igazat megvallva, én már kb az elején megmondtam a kis drágámnak, hogy nem vagyok egy nagy házasságpárti, szóval miattam ne strapálja magát.

aztán ha tényleg úgy gondolja, és nem azért mert én rinyálok neki éjjel-nappal, akkor majd megkéri a kezemet. vagy nem. ettől függetlenül szívesen leszek a gyermekei anyja, és társa egy egész életre.

a kapcsolat minőségét nem egy fránya papír határozza meg.