Hogyan tovább?

Tényleg fel kellene adnom? :( De ez sajnos nem olyan könnyű!

Igazad van, tisztában vagyok vele, de félek! Azért gyerekkel egyedül, és itt most nem anyagi dolgokra gondolok, nem is arra hogy lesz -e más, hanem inkább lelkileg, hogy nem leszünk egy család. Teljesen kudarcként élem meg, már most is...

Köszönöm a válaszokat, nagyon hasznosak most nekem! Utolsó! Kineziológushoz mentünk, pontosan ezért, mert egyszerűen nem tud megnyílni. Ő soha nem beszél a problémákról, neki mindig minden úgy jó, ahogy van. Mindent a szőnyeg alá... Egyetlen barátja van, gyermekkori, akivel van egy közös hobbijuk, oda most is el tudott menni, velem viszont sehová, pedig anyagilag megtehetnenk. Magyarul elvan a kis világában, én meg fogadjam el! Sosem volt egy nagy beszédes, ez tény, de hogy ennyire nem érdekli, hogy nekem mire lenne szükségem, az már bántó! Igazából a szex sem érdekli, ha mégis hamar túl leszünk rajta, az nem számít, hogy nekem jó volt -e,vagy sem :/ Tudom, hülye vagyok, de ennek ellenére, még most is azt mondom, nem rossz ember, de egyre jobban azt érzem, nem vagyunk egymáshoz valók! Egyszerűen kevés vagyok ahhoz, hogy kirángassam ebből! Pedig higgyétek el, nagyon sokszor próbáltam! Úgy érzem bele fáradtam,csak nehéz azt beismerni, hogy tényleg nem működik, mert mi van, ha mégis?!