Muszáj választanom az anyukám és a párom között? Költözzünk, vagy ne?
A történetem elég hosszú, de szeretném a segítségeteket kérni. 2 éve vagyok együtt a párommal, nagyon jó a kapcsolatunk, nagyon szeretjük egymást, és van már egy pici lányunk is, aki pár hónapos. Egy nagy kertes házban lakunk, két külön szinten, alu anyukám, felül mi. Elég jó környéken lakunk, de a ház sajnos már nagyon le van pukkanva, fel kellene újítani. Sajnos erre nincs pénzünk. A ház amúgy a nagyszüleimé volt, és anyukám örökölte, az ő nevén van. Sajnos hiába jó a kapcsolatom a kedvesemmel, nagyon megkeseríti az életünket, hog anyukám mindenbe beleszól, ill., hogy egy szöget sem üthetünk be úgy a falba, hogy ne fűzne hozzá kritikus megjegyzést. A párom eléggé ügyes, sok mindent meg tudna csinálni a házon, és az elején még lelkes is volt, de mostmár teljesen elment a kedve az egésztől, azt mondja, hogy nem érzi otthon magát, mert anyukám őt is úgy próbálja irányítani, mintha a gyereke lenne..
Ha eladnánk a házat, és különköltöznénk, az jó megoldás lenne, de sajnos anyukám ragaszkodik a házhoz, mert a nagyszüleim építették... patthelyzet.
Még csak albérletbe sem tudunk elmenni, mert anyu egyedül nem tud ekkora házat fenntartani, nem tudná fizetni a rezsit, nem hagyhatjuk itt, őt is nagyon szeretem. Ti mit tennétek??
Akkor meg kell anyudnak mondani hogy mi a helyzet.
Mi is közös házban élünk, hozzánk is jött anyu állandóan, beleszólt a gyerek dolgai. Többször keményen megmondtam neki a véleményem. Sírt is néha, de máshogy nem értette meg. Mi is azért lakunk itt mert anyu nem tudná fenntartani. Esetleg mondd meg neki hogy ha így folytatja akkor sajnos el kell költöznötök...
Tudom nehéz, de én nem szeretném ha anyum miatt tönkremenne a házasságom.
Ha szeretd a párod halgass rá!
Ha költözni akar költözzetek
Elköltözni, de azonnal. Nem élheted úgy az életedet, hogy anyukádnak MINDENBEN meg akarsz felelni! Felnőtt ember vagy! Pároddal, gyerekeddel alkotsz már egy családot, nem anyukáddal.
Menjetek el 1-2 hónapra albérletbe. Anyukád ha látja az elszántságot, akkor majd rájön, hogy egyedül maradt, egyedül pedig nem tudja fenntartani a házat, tehát el kell adnia. Ilyen egyszerű.
Ne hagyd magad érzelmileg zsarolni, mert anyukád jelenleg ezt teszi. Párod helyében nem sokáig tűrném ezt a helyzetet, mondjuk én eleve oda se költöztem volna a helyében...
aki szeret, az nem zsarol érzelmileg, az azt nézi, hogy NEKED mi a jó. Anyukád pedig azt nézi, NEKI mi a jó. Ezen gondolkozz el.
Neki ez így persze nagyon kényelmes, bármikor láthat téged, az unokát, ott vagytok, segítetek, anyagilag is, meg fizikailag is (gondolom nem ő hasogatja a fát...). NEKTEK mi a jó ebben a helyzetben??? Azon kívül, hogy nagyon szereted anyukádat. Tudod, én is szeretem, mégse lakok vele együtt. Nem ezen múlik a szeretet...
Ha erre válaszolsz, megtalálod a választ a saját kérdésedre is.
Azt értem bekeményítés alatt, hogy próbáld meg elérni, hogy egészen komolyan vegye, hogy el fogtok költözni ha nem változik a hozzáállása. Ha van miért, talán visszafogja magát, nekem is sikerült elérnem ezt a saját anyukámmal.
Azt, hogy ne szaladgáljon fel túl gyakran pedig egyéb trükkökkel is el lehet érni. Tudom, hülyén hangzik de ha időnként valami olyasmivel foglalkoznál amikor rádnyit, ami őt hozná kínos helyzetbe, lehet, hogy ritkábban ugrana fel. Ez nagyon gyermetegnek tűnhet, de ha nem akarod kerek perec megmondani neki, kipróbálhatod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!