Mit csináljak ha tudom hogy apám megcsalja anyámat?

Amiket leírtál, abból egyáltalán nem biztos, hogy megcsalja. Sőt. Inkább te magyarázod bele.

Szerintem ez az ő dolguk. Anyukád nem hülye. Ha valami gond van köztük, akkor nyilván észre veszi.

Ne szólj bele, mert csak gond lesz belőle.

Lehet, hogy neked így 16 évesen fura és hihetetlen, de a legtöbb nő/férfi tudja, hogy megcsalja a házastársa, csak éppen nem akar semmit se tenni, nem akar tudni róla, nem akar ezért elválni. Szóval ne kavarj bele a felnőttek dolgaiba.

"utána sokkal nehezebb és fájdalmasabb az elválás. " - Pont ugyanolyan nehéz lenne az elválás az anyjának most, mint bármikor máskor.

"nem azt mondjuk meg, hogy mit tegyen, csak elmondjuk, amit tudunk, és a döntés az övé" - A kérdező jelenleg semmit sem tud, csak gyanít vmit, másrészt még ha tudná is, akkor is arra kellene törekednie, hogy a két fél egymással intézze el ezt (minő meglepő, ekkor is azzal kéne beszélnie akiről vmit tud), nem pedig neki kellene hírnököt játszania.

"a magyarázkodás gyanús" - ja persze, hisz ha egy abszurd dologgal vádolnak meg, akkor nem jössz zavarba, hogyne:D

"MI AZ HOGY NINCS HOZZÁ KÖZÖM???"

Az azt jelenti, hogy már betöltötted az értelmes ember korát.

Ezért már autonóm lettél.

A szüleid már előtted azok voltak.

Nekik is van magánéletük és Neked is.

Egymásmagánéletébe (még ha felelősen is) csak akkor illik beleszólni, ha azt a felek egymásnak nyilvánossá és megengedetté teszik.

Ez röviden úgy fogalmaznám meg, hogy személyiségi jog másnak az élettevékenységébe beleszólni mindaddig, amíg arra zöld lámpát nem ad a személy.

Ez érvényes (szerintem) közvetlen családi kapcsolati szférában épp úgy, mint) köznapi értelemben.

Példa:

Ha Te választasz magadnak egy barátnőt, és azt hosszútávra is választod, vagy rövidre.

Kérsz engedély beleszólni a szüleidnek, ha már döntőképes férfi vagy?

Ugye nem szeretnéd?

Na majd, ha ők szerenének Téged beleavatni a magánálatükbe, szólni illik nekik.

Magánélet mindenkinek jár.

Ez nem családi, vagy más moduláris kérdés.

Van magánélete mindenkinek, aki már tiszta elmével és tudattal döntésképes.

Ennyi.

(hozzáteszem, - szerintem ennyi, lehetséges, hogy mások szerint nem ennyi, ezt is elfogadom)

Tehát a szüleid felelősségteljes dolga elsősorban mit cselekednek, és ha úgy döntenek, mikorra időzítik amikor közölni szeretnék a döntéseiket, vagy cselekedeteiket, megfogod tudni amikor Rád esik a súlypont.

Addig nem tejetsz mást, mit kivárod az idődet. Ami tuti, hogy nem fog jólesni. Nekem sem esik egy csomó dolog jól, mégis meg kell várnom azt, amikor én léphetek.

elvesz egy évnyi boldogságot???

inkább elvesz egy évnyi hamis ámítást, mert az nem a boldogság, vagy akkor te nem tudod, mit jelent boldognak lenni.

inkább elvesz egy egész évnyi lehetőséget, amikor boldog lehetnél valaki mással, aki tényleg megbecsül!

nőne a szemedben valaki, aki nem szólt? gratulálok.

ha neked a magánéleted EKKORA SZENTSÉG, akkor gondolom te sem mesélsz senkinek semmit, hiszen SENKINEK SEMMI KÖZE HOZZÁ, és te sem szereted meghallgatni a barátaid problémáit, hisz nincs közöd hozzá, távol akarsz maradni tőle.

hát kétlem, hogy ilyen hozzáállással egyáltalán vannak barátaid.

a magánélet nem azért magánélet, mert senki nem mondhat róla véleményt, nem ajánlhat dolgokat, nem közölhet valamit, még ha az gyanú is.

a magánélet attól magánélet, hogy én döntöm el, mire hogy reagálok, milyen lépéseket teszek a kívülről vagy belülről érkező ingerekre. nem attól magánélet, hogy a barátaimat, családtagjaimat, szeretteimet nem hallgatom meg, nem adok a véleményükre.

az én véleményem szerint még ha gyanú is, az édesanyja megköszönné és örülne, ha a gyermeke azt tartaná szem előtt, hogy őt ne alázzák meg. a gyanúról pedig akár az is beigazolódhat, hogy hamis volt, de ebben az esetben egy normális párnak nem szabad szétmennie, hanem tudnia kell kulturáltan megbeszélni a dolgokat. ha nem történt semmi, a férj akkor is belátja, hogy drágám, ez szerencsétlen véletlenek sorozata volt, van ilyen, de már minden rendben, az élet megy tovább.

ez az "elvett egy év boldogságot" a legkiakasztóbb. hogy lehet ennyire ostoba valaki?

nem véletlenül szokták mondani egy-egy megcsaláűd után, hogy "elvettél 20 évet az életemből!"

mert ilyenkor nem 20 év boldogság fog az embernek eszébe jutni, hanem az, hogy 20 éven keresztül hülyét csináltak belőle, palira vették, elvesztegetett 20 év volt, amit tölthettek volna olyasvalakivel is, aki igazán értékeli őket, nem csalja meg, nem veri át.

na jó, ebben nem fogunk dűlőre jutni, mert nem vagyunk egyformák.

egy biztos, én szeretném, ha ilyen esetben szólnának, mert akkor legalább van lehetőség a TISZTÁZÁSRA.

az, hogy szólnak, nem jelent automatikus válást vagy balhét, kulturált módon is rá lehet kérdezni.

ha erre valaki nem képes, vagy egyszerűen szereti, ha hülyének nézik, hát lelke rajta.

a 20%-os válaszolónak: MI VAN?????

a magánélet nem az, amit te leírtál!

amit leírtál, az egy elszigetelt, befelé forduló, senkivel sem kommunikáló élet, emberi kapcsolatok nélkül!

a szülei külön szóljanak, vagy adjanak engedélyt a gyereküknek, ha azt akarják, hogy ő elmondjon valamit???????

jézusom, neked tuti nincs se gyereked, se családod, se senkid.

hogy jelezhet valaki olyasmiről, amiről nem is tudja, hogy létezik?

hogy adjon engedélyt az anyja, ha erre nincs lehetősége?

a normális szülő-gyerek viszony már eleve a magánéletünk, az, hogy van egy benzőséges, BIZALMI viszony, ez már eleve a magánélet!

igenis az anyuka is véleményt szokott mondani a fia barátnőjéről, és ehhez joga is van! jól néznénk ki, ha meg sem szólalhatna, nem mondhatna véleményt!

ha a magánéletbe senki nem szólhat bele, akkor senki nem tudhatna semmit senkinek a 4 fal között történt dolgairól, a szerelmi ügyeiről, a stresszes problémáiról, a pénzügyeiről, a betegségeiről, hiszen ez mind-mind magánügy!

szerintetek egész nap az időjárásról vagy a divatról kellene beszélgetni az embereknek?

NEM! a család, a barátok azért vannak, hogy meghallgassanak, hogy legyen valaki, akinek elmondhatod a magánéleti örömeidet, gondjaidat, aki meghallgat, akiben MEGBÍZOL!

nem azért magánélet a magánélet, mert senki semmit nem tud róla és szögesdróttal védem! azért magánélet, mert én döntöm el, kit avatok be.

elég szegényes lehet az életed, ha senkiben sem bízol meg annyira, hogy az örömödet és bánatodat megoszd vele.

Nos, egyelőre semmi egyértelmű bizonyíték nincs (nem szerelmes sms-eket láttál, az pedig, hogy láttad valahol, lehet teljesen más is, mint nőügy...)

Ha bármi KONKRÉT lenne, akkor más lenne a helyzet, de így...

De tegyük fel, hogy tényleg nő van a dologban... Könnyen lehet, hogy bonyolultabb a helyzet, mint ahogy az elsőre látszik. Én több tucat olyan házasságról tudok, ahol a két fél közös megegyezéssel már csak látszatházasságot tart fent (a gyerekekre való hivatkozással, vagy gazdasági érdekből), de mindketten élik a saját életüket.

Olyat is tudok, ahol a nő tudja, hogy a férje csalja, de nem akar tenni semmit, neki ez így megfelel.

Ha a fenti esetek állnak fenn, akkor anyukádnak is roppant kínos lenne szembesülni vele, hogy te tudsz a dologról és ő is csak hárítana.

Én adott esetben apámmal beszélnék újra, elmondanám, hogy nagyon aggódom a házasságukért és kérném, hogy legyen őszinte. Ha egyértelmű a helyzet, akkor (és csak akkor) szólnék anyámnak. De egy semleges sms és egy valahol látott autó még az égvilágon semmit nem jelent.

"te sem mesélsz"

"te sem szereted meghallgatni a barátaid problémáit"

Azért azt remélem képes vagy megérteni, hogy mi a különbség aközött, amikor én mondok el vkinek önként vmit a saját dolgaimról (vagy épp mások mondanak el nekem szintén önként vmit a saját dolgaikról) vagy más kontárkodik bele az én életembe?

"mert az nem a boldogság"

Honnan tudod te, hogy miként érzi magát vki egy kapcsolatban? Sehonnan.

Az a probléma, hogy leginkább azt nem érted, hogy itt nem anyuka magánéletéről van szó. Itt az apa és az anya közös magánéletéről van szó, amibe a gyerek bele szeretne avatkozni. Más az, hogy elmondom a véleményed egy tettedről neked vagy elmondom a véleményem egy tettedről MÁSNAK. Ha nem érted a különbséget, azzal nem tudok mit kezdeni.

"nem véletlenül szokták mondani egy-egy megcsaláűd után, hogy "elvettél 20 évet az életemből!" "

Ilyeneket csak a végtelen buta emberek mondanak vagy a pillanatnyilag nagyon feldúltak, akik ha lehiggadnak pontosan tudják, hogy butaságot kiáltoztak.

"én szeretném, ha ilyen esetben szólnának" - Csakhogy ez ebben az esetben nem csak egy emberre tartozik, hanem kettőre.

Nézegesd te is a kérdéseket, amiket a 15ösben feltettem + akár hozzáveheted azt is, hogy mennyi apa-lánya kapcsolat marad a jövőben, ha a gyerek úgy bolygatja fel a szülei életét, hogy téved (sőt, igazából ez a kérdés akkor is feltehető, ha nem téved)...

Altalában a "jófej és a kedves apukák" azok,akik félrelépnek.

Kérdezõ az apádat vallasd ki elõbb és utána beleavathatod a legjobb barátnõdet is, és járjatok utána,figyeljétek meg mikor merre megy.