Mit csináljak ha tudom hogy apám megcsalja anyámat?

Mondd el neki hogy neked ilyen GYANÚD van, és utána ne gyere ide sírni, hogy anya meg apa el akar válni és blablabla..

Vagyis gyere, megvigasztalunk, de visszacsinálni nem tudjuk.

Ha nem mondod el, akkor meg azt a "jóember" apádat véded.

Válaszd amelyik szimpatikusabb a 2 rossz közül :/

Azért nem így gondolod, mert pillanatnyilag feldúlt vagy és gyerekként nincs is nagy élettapasztalatod.

Mindenesetre ha kicsit lehiggadsz gondolj át pár lehetséges forgatókönyvet:

- Mi van, ha anyukád nem hisz neked, hanem élből elutasít? Könnyen lehet, hogy minél erősebben vádaskodsz előtte, annál jobban magad ellen fordítod és s saját kettőtök kapcsolatát amortizálod le egy gyanú kedvéért.

- Mi van nincs igazad és ő meg elhiszi? Te előre tudod, hogy miként fog reagálni? Mi van ha bosszúból megcsalja úgy apádat, hogy közben nem is történt meg, amit te gyanítasz? Vagy ha nincs igazad, az ő kapcsolatuk pedig megromlik miattad?

- Mi van ha igazad van és anyád is elhiszi? Mi fog szted történni?

- Mi van, ha a pletykádból kifolyólag (akár igaz, akár nem) elválnak? Tudnád érte vállalni a felelősséget?

- Mi van, ha anyád tud róla már egy ideje?

A sor a végtelenségig folytatható lenne. Egyszerűen nincs közöd két felnőtt ember magánéletéhez. (Gondolj egy kicsit bele fordítva is, mit szólnál ahhoz, ha apád vagy anyád beleszólna a te esetleges párkapcsolatodba és elmondana a párodnak vmilyen megérzést/gyanút veled kapcsolatban, amit szerintük feltétlenül tudnia kell... Lenne hozzá közük?) Abba meg már felesleges is belemenni, hogy egy kapcsolat megromlása nem a megcsalással kezdődik, ilyenformán nagyon bűnös és áldozat sincs, ergo már az egész fekete-fehér, csupán egy gyanúra alapozott morális felosztásod is távol áll a realitásoktól.

Ha nem tudod magadban tartani a dolgot és szükséged van arra, hogy megbeszéld vkivel, akkor beszéld meg apáddal, négyszemközt, ez az egyetlen értelmes és felnőtt lépés amit tehetsz, nem az, hogy mint elefánt a porcelánboltban berobogsz és a feje tetejére állítod két ember magánéletét.

Azonnali első gondolatom:

Ne avatkozz bele.

Ha majd lejön az ideje, akkor ők lépnek feléd.

(amennyiben felesőégérzetük van irántad)

.

Vannak dolgok amik nélküled oldódnak meg és nem a Te feladatod megoldani.

Szerintem ez az.

Ha el jön a TE IDŐD erre, akkor közölni fogják.

(ha nem, akkor peched van és szenvedhetsz az okos felnőttek magatartása miatt)

aki szerint nem kellene elmondania:

csak egy kicsit gondoljatok bele, hogy ha a te férjetek/feleségetek lépne félre, és erről tudna a gyereketek, vagy egy barát, rokon, ti nem akarnátok, hogy elmondja?

jobb lenne, ha továbbra sem tudnátok semmiről?

nem akarnátok tisztán látni, és a valóságban élni?

és ha évek múltán kiderül, akkor az is kideül, hogy a gyereketek, barátnőtök, anyósotok, stb. tudott mindent, nem vágnátok a fejéhez, hogy miért nem szólt? nem szakítanátok meg vele minden kapcsolatot?

egyébként kérdező, leírom, miért azzal teszel jót édesanyáddal, ha elmondod neki.

16 éves vagy, jó eséllyel ő egy harmincas nő, vagy a 40-es évei elején jár.

ha most megtudja, és úgy döntenek, hogy elválnak, neki még van esélye egy normális életre, van esélye új párt találni. egy 30-as nő még dekoratív, nem ráncos, van igénye a csinos öltözködésre, szórakozásra, színházra, étteremre.

ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy 50-es nő nem nézhet ki jól, nem kell majd kiforgatni a szavaimat. de lássuk be, egy 50-es nő már elég ritkán talál magának új párt, akivel leélheti az életét.

ha ez most nem derül ki, akkor később fog. mert abban biztos lehetsz, hogy ki fog, az élet majd kiforrja.

és remélem, a te lelkiismereted sem tud nyugodni addig, hisz egy hazug embert fedezel!

szóval ha nem most derül ki, hanem 10 év múlva, azzal édesanyád esélyeit csökkented arra, hogy boldog lehessen.

egyébként pedig egy ötlet, szerintem nem hülyeség. mivel tini vagy, téged biztosan foglalkoztatnak most a fiúk, és a barátnőidet is. ha anyukáddal jó a kapcsolatod, meséld el neki, hogy Kata barátnődet megcsalja a barátja, mert láttad a fiút egy másik lánnyal kézenfogva sétálni. Kérj tanácsot, hogy anyukád szerint mi a helyes: ha szólsz a lánynak, aki nagyon jó barátnőd, és az ő érdekében ez a helyes, vagy ha nem szólsz, mert ez kettejük dolga?

Szerintem egy ilyen kis történet kapcsán meg sem fordulna a szülő fejében, hogy őróla szól a sztori.

"Gondolj egy kicsit bele fordítva is, mit szólnál ahhoz, ha apád vagy anyád beleszólna a te esetleges párkapcsolatodba"

szerintem épp az a normális, ha ez kölcsönös, és ha a szülő valami rosszat sejt, vagy bajt lát, akkor szól a gyerekének. az ő érdekében!!! hogy minél hamarabb kiléphessen egy ilyen kapcsolatból, és minél kevésbé sérüljön a lelke!

mert ha kiszáll egy mondjuk fél éves kapcsolatból, akkor is sírdogál, de majd kiheveri, míg ha az anyja tud valamiről, de nem szól, és ő 3 évet marad a fiúval, utána sokkal nehezebb és fájdalmasabb az elválás.

kölcsönösnek kellene ennek lennie, pontosan a másik érdekében, akit SZERETÜNK!

a szeretteink életébe nehogy már ne szólhassunk bele! nem azt mondjuk meg, hogy mit tegyen, csak elmondjuk, amit tudunk, és a döntés az övé!

és igen, a magyarázkodás gyanús. hiába próbáljátok kimagyarázni, azért arra több esély van, hogy megcsalja, mint arra, hogy nem. úgy csináltok, mintha ez olyan ritka dolog lenne.

"ti nem akarnátok, hogy elmondja?" - Nem, nem akarnám, hogy vki más belekontárkodjon a magánéletembe. Mi van pl ha én ettől függetlenül boldog vagyok és még az is lennék mondjuk egy évig? Elvesz tőlem a segítő szándékú messiáskomplexusos egy évnyi boldogságot. Másrészt a beavatkozó a másik féllel automatikusan tönkreteszi a kapcsolatát. Ez még egy kizárólagos barátnál csak-csak elmegy, de egy gyereknek nem kéne az egyik szülőjét eldobnia.

"nem vágnátok a fejéhez, hogy miért nem szólt? nem szakítanátok meg vele minden kapcsolatot? " - Nem, sőt hatalmasat nőne a szememben, hogy távol maradt.