Akinek a párja határozatlanabb, az ezt hogy kezeli?
Főleg házasságban élők válasza érdekelne. Én általában azt gondolom, hagyni kell, hogy intézze a dolgokat/dolgait ő, de néha roppant nehéz, mikor hosszan vergődik egy dolgon, amit gyorsan el lehetne intézni, mert "jaj, hogy mondjam meg a véleményem", "jaj, mi lesz, ha megharagszik rám", stb. Pl. ha bunkó vele egy szolgáltató, és nem mer konfrontálódni, ami nekem abszolút nem gond, mert nem hagyom magam lesöpörni az asztalról.
Ugyanakkor nem szeretnék mindig "rossz rendőrt" játszani.
Vagy: ha valaki megbántja, akkor nem teszi szóvá, de utána itthon mondja a magáét és emészti magát napokig.
Én ezt nehezen értem meg, mert tök más típus vagyok. Nekem kussolni nehezebb, mint véleményt alkotni.
válasza:Jó, mondjuk az, hogy hív valakit, és szól, hogy bocsi a zavarásért vagy nem rosszkor hívlak, az nem határozatlanság, hanem szimpla udvariasság.
A többire pedig annyit tudok mondani, hogy gondolom, a házasság előtt is ilyen volt, és volt időd kiismerni. Nem vagyunk egyformák, ő ilyen. De te így fogadtad el, úgyhogy nem fair rajta ezt most számonkérni.
2-es, édibédi vagy, de nem a kérdésre válaszoltál, mely szerint "hogyan kezeli"?
Nyilván kevesen találták meg a tökéletes embert, én így is szeretem, a kérdésem nem erre vonatkozott.
A "bocs, nem zavarlak?" azért irritál, mert egyből alárendeltet csinál belőle. Én pl. úgy vagyok vele, hogy ha valaki nem végzett el nekem egy munkát, akkor kisebb bajom is nagyobb annál, hogy zavarom-e, valamint - lehet, hogy hibásan - abból indulok ki, hogy ha zavarom, nem veszi fel a telefont.
válasza:Nagyon sok múlik a dolog mértékén, a ti kettőtök alapszemélyiségén- a te toleranciádon.
Sajnos az én volt férjem is ilyen típusú ember volt, illetve az évek előrehaladtával ebbe ahatározatlan, tesze-tosza típusú emberré vált.
Mi már elváltunk és bevallom őszintén, ez a személyiségében bekövetkezett negatív változás is sokat tett a válásunkhoz, amelyet én kezdeményeztem.
Nyilván nála ez már súlyos szintet ért el és évekig igyekeztem mellette állni, tolerálni, később kisebb változásra késztetni, nem működött.
Veszélyes helyzeteket eredményezett a döntésképtelensége, amit az évek hosszú sora alatt meguntam, belefáradtam, mindig rám rakódott az ő tehetetlenségének súlya, a plusz feladatok stb.
Jeleztem, kértem, változás nem történt- én feléltem az összes energiámat és már nem tudtam, nem akartam kettőnként tovább egyedül küzdeni.
Nem azt mondom ezzel, hogy te is válj el, sőt- inkább arra motivállak, hogy keressetek közös megoldást, amíg lehet.
Nem írtad, hogy mióta áll ez fent, mindigis ilyen volt-e vagy csak évek alatt vált ilyenné, akar-e, tud-e változtatni, mert ezek fontos kérdések.
Minden jót.
válasza: válasza:Remélem engem is elhagynak.
Egy pszichiátrián már kezelt 34/F
Öngyilkos lennék, dé gyáva vagyok hozzá, ahogy mindenhez.
Üdv. Egy semmirekellő
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!