Hány hónapot/évet tudnátok tolerálni a párotoknak (férfi) hogy nincs munkája illetve ha kapott is ajánlatot, nem fogadta el, mondván túl kevés a fizu /nem illeszkedik a profiljába?

5 éve vagyok segélyen, de még egyszer sem említette a nejem, hogy kéne valami munkát keresnem. Mondjuk, gyerek az nincs, csak ketten vagyunk. Őszintén mondva, én sem vállalnák olyat, ahol dolgozni kell.

Amig el nem fogy a kenyér.

Nem nagyon tolerálnám. Eleve mi az, hogy nem dolgozik, egy gyermektelen kapcsolatban is pofátlanság, no de hogy gyerekek mellett? Pár éve, mikor megszűnt a férjem munkahelye, bizony elment egy hipermarketbe karbantarónak, mert van műszaki képzettsége is, de alapon Ő közgazdász. Nem derogált neki marhára, hogy a két fiunk mellett elvégezzen bármit, ez meg ripsz-ropsz kínálkozott. 3 hónapig volt ez a munkája, annyi idő alatt talált másikat, munka előtt/után keresett, kutatott, beadta az önéletrajzát kismillió helyre, természetesen akadt számára profilba vágó lehetőség, mert jó szakember a szakmájában, de idő kellett hozzá, hogy megfelelőt találjon. Addig sem ült volna itthon semmi pénzért, pedig én mondtam neki, hogy feküdjön rá az álláskeresésre, simán kibírjuk amíg talál másikat és akkor hatékonyabban is megy, ha csak evvel foglalkozik. De nem, elment gályázni nettó 120 ezerért, ami a megszokott fizetése töredéke, de böcsületes munka, nem volt hajlandó egy percig sem láblógatni, ahogy Ő mondta leégett volna a pofájáról a bőr, pedig tartalékunk is volt/van. Mondjuk mindig is ilyen volt, levelezőn diplomázott, teljes állás mellett. Több mint 20 éve vagyunk együtt, nekem tényleg Ő a nagybetűs Férfi, nyilván nem ez volt a szempont, de az egyik, amit olyan hihetetlenül becsülök Benne. Sosem hagyna cserben, márpedig az a családapa, aki 2 gyerek mellett otthon ül és lébecol, miközben anyuka kidolgozza a belét, hogy megéljenek, az egész családját hagyja cserben. Férfinak sem nagyon nevezném, de apának aztán végképp nem.

Ebben tökéletesen igazad van kedves Kérdező! Sosem értettem miért nézik le az emberek egymást? A takarítás nem becsületes munka? Vagy a pék, a postás az tróger volna? Azt dolgozik az ember, amit tud és amire lehetősége van. Vannak kényszerhelyzetek, olyankor az ember nem válogat. Persze, én is örülök, hogy a szakmájában van a férjem, nekem is évek óta stabil, jó állásom van, de nincs az a munka, amit a családom jóléte érdekében ne vállalnék be. Oké, talán strichelni nem mennék, ha nem muszáj, de nyilván érted mire gondolok :) Amúgy sem bírnék itthon lébecolni, kényszerszabadságon vagyok sajnos, de már mindent megcsináltam amit lehetett és amit bírtam, enni lehet a padlóról és egy hadsereget is tudnék élelmezni egy hónapig gond nélkül. Alig várom, hogy lekerüljenek a gipszek(okosügyes voltam és még az ünnepek előtt ripityára törtem magam), jövő héten szabadulok, gyógytorna és 4 órában újra kezdek, ezt is úgy kellett a főnöktől kikunyizni, hogy a fene vigye el. Ha nem lennénk jóban, gyanakodni is kezdenék, hogy miért akar házon kívűl tartani továbbra is! :) A férjem is azt mondta inkább menjek dolgozni, ha már itthon sem bírok a seggemen ülni, ott legalább nem pucolom az ablakot full gipszben. Az agyára megyek! :)

Ha van érzelem, akkor sem tűröm h rajtam élősködjenek.... Meg milyen gusztustalan már az a férfi, aki egy nővel tartatja el magát???

Évet? Egy hetet max.

Évet? Évet?! Hát max felet. Nagggyon nagggyon max. Mert mi ő valami csàszàr, hogy semmi nem felel meg az igényeinek?