Hány hónapot/évet tudnátok tolerálni a párotoknak (férfi) hogy nincs munkája illetve ha kapott is ajánlatot, nem fogadta el, mondván túl kevés a fizu /nem illeszkedik a profiljába?

Hát én ha nő lennék, akkor max hónapokat adnék, nem éveket.

Nekem sajnos apám ilyen. Nem dolgozik már vagy 10-15 éve, ráadásul leszázalékolt és alkoholista.

Gyakorlatilag régen is piás volt, aztán balesetezett kocsival, akkor leszázalékolták, utána a munkahelye megszűnt, és onnantól gyakorlatilag otthon van, és az ég világon semmit nem csinál. A legnagyobb heti munkája az hogy "befűt és megfőzi az ebédet". Vagy bármit épp megcsinál, azt utána hetekig emlegeti úgy mintha Kubát demokratizálta volna, vagy ő lépett volna először a Marsra.

Igazából rákényszerítve soha nem volt a munkára, tulajdonképpen kapott eleinte annyi segélyt, hogy ne érje meg minimálbérért elmenni dolgozni, bezzeg később mindig hangosan hőbörgött hogy köcsög a kormány amiért a segélyt csökkenti. Néha mikor nagyon beszélve volt vele, akkor nézegetett pár hirdetést, de ott is olyanokat keresett hogy "otthon végezhető" munka...abból meg ugye semmi nincs.

De ha talált is valami ótvar baromságot, akkor azt is gyakorlatilag azonnal ránk sózta volna. Egyszer valami "kagyló válogatós" munkát akart csinálni, azt is úgy harangozta be, hogy na majd a család szabad idejében ül és kagylót válogat.

De ugyanezt csinálta bármi otthoni elvégezni valóval is. Mindenkit csak rabszolgának látott. Ha átjött egy haverom, akkor azt is azonnal befogta volna hogy "húúú ketten gyorsabban felkapáljátok a kertet, ne a gép előtt üljetek".

És a legjobb hogy már kisiskolás korunktól azt hallgattuk hogy ő mennyit dolgozott, kidolgozta a belét, és gyakorlatilag 15 éven át azt hallgattuk hogy "ő felépített egy házat"...amit a rokonok/család építettek míg ő részegen aludt.

Gyakorlatilag ő a legsemmirekellőbb ember a világon akit ismerek.