Introvertált emberként lehet valaha normális életem?

A "lever a víz, felgyorsul a szívem, hányingerem és gyomorgörcsöm lesz" tipikus tünetei a pánikbetegségnek és/vagy fóbiának.

Ez és az introvertált személyiség nem ugyanaz, persze ettől még lehetsz mindkettő egyszerre.

A pánikbetegséggel/fóbiával érdemes pszichiáterhez fordulnod, hogy tömegben is "működni tudj", és ne legyél rosszul. Tud segíteni. Ugyanezekkel a tünetekkel kezeltek engem is.

A személyiségeden nem kell változtatnod, biztos, hogy fogsz találni olyan embert, barátot, aki hozzád illő, csak nem biztos, hogy veled egykorút.

A csendet és egyedüllétet én is szeretem, bár vannak barátaim is, akikkel szintén szeretek lenni.

Én is introvertált vagyok, azaz befelé forduló. Ez nem egyenlő a fóbiákkal, és a gátlásokkal. Minden ügyem magam intézem, nincsenek ok nélküli félelmeim, sőt sokszor másoknak is segítek, akik nálam ( minden helyzetben!!! ) rosszabbul állnak.Sok barátom nekem sincs, sőt az általam kedvelt emberekkel sem osztom meg a "valódi titkaimat", a legbensőbb énem nekik sem adom ki, mert úgy érzem, hogy akkor sebezhetővé válok, esetleg alkalomadtán ellenem fordíthatják a kitárulkozásom. Mindenesetre a valóság az, hogy én is szívesebben beszélem meg a dolgaimat egy teljesen idegen emberrel.

Az én introvertáltságom oka a gyermekkoromba nyúlik vissza, de az is lehet, hogy örököltem az édesanyámtól. (6 évesen árván maradtam, gonosz mostohám lett, iskolatársaim gúnyoltak, stb.) Mivel rendkívüli akaraterővel rendelkezem, tudatosan próbáltam ellene tenni. Házasságot is kötöttem 18 évesen, ami 25 évig tartott. Akkor találtam meg az "igazit", 17 éve.

Javaslom, hogy keress fel egy szakembert, aki megerősít abban, hogy vannak extrovertált, és vannak introvertált emberek. Egyik sem jellemhiba, és nem betegség. (Viszont ez az introvertált életmód könnyen forrása lehet több mentális betegségnek, pl: depresszió, ... ), és úgy hiszem, hogy örökölhető is a hajlam. Mindkét felnőtt gyermekemen is felfedeztem. Ahhoz, hogy a hajlam megvalósuljon, kell egy ún. "kulcsélmény". Az pedig akad bőven az ember életében.

A társtalálásról:

Járj nyitott szemmel, és nyitott szívvel! De az eszed mindig tartsa kontroll alatt a szívedet!

Írásod alapján intelligens embernek ítéltelek meg, s magamat is annak tartom. Korábban én is nagyon szerettem a hegyekben járni, de mára már fizikális akadályai lettek. Azóta a dísznövénykertészet jelenti számomra a kikapcsolódást, megnyugvást, no és a fotózás.

Csak most regisztráltam, véletlenül akadtam, a lehet, hogy már "idejétmúlt" kérdésedre.