Vajon felelőtlenek voltak az én szüleim annak idején?

Akik annyira féltik a gimnazista korú gyerekeiket azok saját maguk nevelési technikájában nem biztosak illetve a saját gyerekeik képességeiben nem bízhatnak.

Én is szoktam lesni 16 éves "gyerekek" el nem engedésén , mert ha az agyonféltés az indok akkor nem értem 2 év múlva mi lenne más mikor nem tarthatja majd vissza a szülő a csemetét, max fenyegetéssel kihasználva a felnőtt kereső pozíciót..megerőszakolni vagy megverni 25 évesen is megtudják akik életképesek azokat 16 évesen sem olyan könnyen kapják el. Nálunk Pest melletti városban minden 15 éves Pestre kezd el járni vonatozva , tömegközlekedve középiskolába ...szép lenne a tiltás mert jaj csak 16 éves...

Ezen én is sokat gondolkodtam már.

Mikor elsős, másodikos voltam akkor a szüleim, hajnali 4-kor indultak el otthonról dolgozni és este 8-9 között értek haza.

A faluban ahol laktunk az iskola kb 1km-re volt. Egyedül jöttem mentem. Emlékszem nagyon sokszor féltem.

Most a 8 éves tesómat még fél órára sem hagyták otthon.

23/N

xD Én, mióta egyre rövidebbek voltak a nappalok, októberben egy hosszabb nap után már full sötétben jöttem haza. (amikor 8-10 óráim voltak) Sőt, egy ideje már reggel is szürkeség van (7 óra előtt indulok egy kicsivel).

Kb. 5.-es koromig vitt el anyám sok helyre kocsival, azóta bkv. Az, hogy megvernek, és meglopnak... A suli sem a legjobb környéken van, de akkor ne is menjek suliba? XD

15f

sose felejtem el amikor engem 12 évesen elkisért a nagymamám a két villamosmegállóra levő uszásra.

az uszómesten nem értette, s azt mondta neki: "csak a kályhától tud elindulni"

Otthon akvarisztikával foglalkoztam, Amikor otthon voltam, nem a nagymamámnál, délután hazamentem az iskolából, a szüleim 6-ra értek haza.

Én pedig fogtam az akvarisztikai könyvem, észrevettem hátúl vagy tiz budapesti akvarisztikai bolt hirdetését, s betábláztam minden hétre egyet amit személyesen felkerestem s megnéztem. Mindig elővettem a térképet, akkoriban még nem volt GPS, se utvonaltervező, még net se, az utca nevére meg volt adva hátul, hogy melyik oldalon melyik kockában van a kérdéses utca, s utána végignéztem melyik busszal milyen átszállással lehet eljutni oda.

Mire este a szüleim hazajöttek, már otthon voltam, s fogalmuk se volt se nekik, se a nagymamámnak, hogy egy idő után már kiválóan tájékozódtam budapesten, és térkép segitségével bárhonnan bárhova el tudtam menni.

Mondjuk külön érdekesség, hogy a nagymamám akkor se hitt alapvető képességeimben sem mikor már 26 éves voltam.

Valahogy ugy van ez, hogy a szülők egy része számára örökké az a kisbaba kisgyerek maradunk akik voltunk.

Nagyszülők esetén ez gyakran fokozotabban van.

Talán azér tmert visszavágynak erre az időszakra, saját magamról tudom, neked is ez az életem legszebb időszaka mikor a fiam kicsi volt.

Szerencsés esetben az apa jobban képes uralni ezt a helyzetet.

Az én apám pl. amikor levizsgáztam autóvezetésből, csak annyit mondot, hogy akkor most beülünk a kocsiba és levizsgáztat ő is.

Ez a normális kételkedés Amikor a végére akar járni valaki a kételyeknek az oké, de amikor nem is kiváncsi valaki arra hogy a gyereke mire képes hanem elkönyveli csökkent képsségünek, na az a gáz...

Igen, 6-7 éves gyereket erdő mellett egyedül másfél kilométeres útra nagy felelőtlenség volt.

"GIMNAZISTA fiamat, lányomat elengedjem-e néhány száz méter távolságra egyedül! "

Ilyent meg nem olvashattál itt, mert vagy kisgyerekről volt szó, vagy nem pár száz méterről.

Nem tudom régen milyen volt a közbiztonság a városotokban, és azt sem, hogy egy rendezett parkerdőről beszélünk, vagy valami dzsumbujról a város szélén. Nem mindegy.

Viszont a 6-7 éves gyerekemet én mindenképpen el fogom vinni az iskolába, de ettől én inkább felelősségteljes szülőnek tartom magam.

Ez nem azt jelenti, hogy még gimiben is mindenhová kísérgetni fogom a fiaimat, vagy hogy túlfélteném őket.