Hogyan tudnám még elmondani a rokonoknak, hogy ez nem halálos bűn, ha konkrétan kimondva nem értik? (apás-kisgyerekes kérdés)

én magasról tennék a véleményükre!!

amúgy is idióták. a közös gyereketek, miért ne vigyázhatna rá a férjed?

de látom,hogy nagyon zavar. ilyen esetben mondd ki nekik,amit gondolsz. hogy a 1,5 éves a közös gyereketek, ugyanannyi joga van vigyázni rá, mint neked.

amúgy pont az ilyen idióta felfogású nőktől(mint a rokonjaid)szoktak menekülni a pasik,ha gyerekük születik. komolyan egyesek azt hiszik,hogy csak azért mert a gyerek belőlük bújt ki, akkor már az csak az övéké.. oké, elismerem, a nő többet áldoz fel a gyerek születésnél mint egy férfi, de ez nem jelenti azt,hogy akkor ki kell sajátítania a gyereket,hiszen közösen vállalták.

úgyhogy vagy nyelsz egy nagyot,vagy kiosztod őket a ge**cibe.

amúgy ha egy 2 hetes újszülöttről lenne szó,akkor én is azt mondanám,hogy ne hagyd magára 3 napig , de azért 1,5 évesen már túléli nélküled.

amúgy csak egy kérdés,ha valakinek meghal a születésénél az anyukája,szóval csak az apuka marad,hogy felnevelje,ahhoz mit szólnak a rokonok? mert ilyen is van. az is elítélendő, inkább adja örökbe az apuka,hogy nő legyen mellette? vagy mi? egy férfi is ugyanúgy fel tudja nevelni a gyereket. az meg egyenesen nevetséges,hogy azt feltételezik hogy 3 napig nem tud rá vigyázni

Még azzal is tudsz érvelni (ha egyáltalán van értelme vitatkozni velük), hogy ha kórházba kerülnél, akár egy kistestvér születése miatt, az is jelenthet nemcsak 3 nap, de akár egy hét anya nélküli állapotot, és azt is ki kéne bírni (és ahol több gyerek van, szükségképpen volt is ilyen helyzet).

Amúgy azt én se értem, miért kell erről az egész pereputtynak tudnia. Vagy esetleg a szüleiteknek jóhiszeműen elmondtátok, ők meg telekürtölték a világot a "megbotránkoztató szenzációval"?

hát ha nekem egy rokon ezt benyögni az alábbiakat vágnám hozzá:

- először is a gyerekünk közös a páromé is, tehát nem árt ha ő is tudja mi merre van, hisz mi van ha beteg leszek, majd áll ott kukán melyik a gyerek eleje és hátulja?

- másodszor nem csak anya vagyok és élni is szeretnék mint nő, hisz a gyerek akkor boldog, ha a szülő is boldog, nem azt akarom, hogy az anyaság legyen az egyetlen életcélom mert az szerintem szánalmas(ezzel szíven ütöd őket)

- végezetül mi a frász közöd van hozzád, te szülted a gyereket? nem? akkor be lehet fogni és mosolyogni, ahogy ilyenkor illik, majd ha érdekel a véleményed szólok

ezeket szépen felsorolod és ha nem ért a szép szóból akkor közlöd van jobb dolgod is köszörülje a nyelvét a házastársán és megfordulsz. Ez a pár nap semmi, sógornőm minden héten leruccan péntektől vasárnapig(most talán egész szünetre) a nagyszülőkhöz és olyankor lepattan a kicsike, aztán csodálkozik, hogy nem kötődik hozzá a gyerek, na az a durva szerintem

Apuka kannibál? Mert akkor jogos az aggodalom.

Négy gyerekes apaként én bizony pofán vágnám őket - apa vagyok, nem egy bénagéza. Voltam már egy egész hetet is két kicsivel.... mi bajuk lett volna?

És ha ne adj Isten baleset ér, akkor ültessék a picit a kórházi ágyad mellé, mert a közeledben kell lennie???

Vagy hogy gondolják a rokonok?

Én egy idő után biztos megunnám a győzködésüket. Hangot adnék az értetlenkedésemnek afelett, hogy a férjemet nem tartják ugyanolyan értékű szülőnek, mint engem, és kész.

Tőlem egyszer nagybátyám kérdezte meg, hogy "és mégis, ki vigyáz a gyerekre, amíg te elmész csavarogni este a barátnőiddel?", mire én visszakérdeztem, hogy "miért, a te gyerekeidre ki vigyázott, amíg te elmentél csavarogni a munkahelyedre annak idején?". Miután közölte, hogy hát természetesen a felesége, akkor én meg azt mondtam neki, hogy az enyémre meg természetesen a férjem vigyáz, miért, másra gondolt talán?

Egyébként meg, amelyik férfira nem lehet rábízni a saját gyerekét ugyanolyan mértékben, mint az anyára, az a férfi nem apa, hanem csak egy felnőtt játszótárs.