Hogyan tudnám még elmondani a rokonoknak, hogy ez nem halálos bűn, ha konkrétan kimondva nem értik? (apás-kisgyerekes kérdés)
Sziasztok!
Nem szeretném hosszan ragozni, van egy másfél éves kisfiam, aki mellett dolgozom is, és három napra ki kell utaznom külföldre (igazából csak ide a "szomszédba", Ausztria).
Ezalatt a három nap alatt végig a férjem lesz otthon a gyerekkel, ő fog vigyázni rá.
Ezen minden rokonunk meg van botránkozva, hogy hogy vagyok képes az apjára bízni a gyereket így, ráadásul napokra. És hogy merészelek ennyi időre elmenni, mikor van egy másfél évesem.
Én már szépen elmagyaráztam nekik, hogy a férjem a kezdettől fogva folyamatosan segített, kelt hozzá, fürdette, etette, és ez nem a világ vége, de nem értik meg, és most én vagyok a rossz anya.
Tudom, most jönne az, hogy ne törődjek velük, de ez nem olyan könnyű. Mi mással tudnám még velük megértetni, hogy ez teljesen normális dolog? Vagy csak tűrjem mosolyogva, ahogy nyíltan és a hátam mögött is kibeszélnek?
4-es, szerintem ironikusan írta a "jó feministát" a hármas, kb. mint ha azt mondta volna, hogy "jó kis rokonaid vannak" :) (máshogy nincs értelme)
én is pártolom az "én férjem nem olyan hülye, mint a tiétek" beszólást (ha szerencséd van, meg is sértődnek és nem lesz több dolgod ilyen hülye rokonnal)
Eléggé érdekes logikája van a rokonaidnak....
Miert kellene folyton neked a gyerekkel lenni?
Az apa miert ne tudna ellátni?
Hany evesek a rokonok?
Véletlenül nem 70 év felettiek?
"Ezen minden rokonunk meg van botránkozva, hogy hogy vagyok képes az apjára bízni a gyereket így, ráadásul napokra."
Én azt mondtam volna mosolyogva mindegyiknek, hogy igyekeztem olyan férfit választani annak idején, aki nemcsak férjnek jó, hanem akiről úgy éreztem, hogy apának is jó lesz, olyat, akire bármikor nyugodt szívvel tudom hagyni a kicsit, mert tud is gondoskodni a saját kisgyerekéről, meg akar is, és szerencsére sikerül is ilyen férfit választanom. :-))
Meg még esetleg azt, hogy amúgy is én vagyok vele többet napközben, így még jó is lesz a kisfiunknak / kislányunknak, hogy egy pár napig végre sokat lehet együtt az apukájával.
Azon mosolyogtam magamban a kérdésedet olvasva, hogy fordított helyzetben mennyire természetesnek tartanák, mármint ha az apa utazna el pár napra, egy akár ennél kisebb gyerek mellől, fel sem merülne, hogy "hú, milyen rossz apa, hogy tehet ilyet", miközben a szoptatáson kívül mindent meg tud csinálni egy apuka is, ugyanúgy tud gondoskodni a közös gyerekükről, ha akar, beleértve a kicsi fizikai és érzelmi szükségleteit.
Nyilván nem szopik már, akkor pedig miért is ne tudná ellátni a saját apja, ha normális apa?
Én nem is próbálnék energiát vesztegetni arra, aki ezt a szerintem igen evidens dolgot nem képes felfogni.
Nyilván vannak speckó esetek, amikor a kicsi nagyon anyás, de nem hiszem, hogy erről lenne szó...
Kérdezd meg tőlük, hogy miért van apja a gyereknek. Elvileg együtt vállaltátok, akkor az normális, ha ő is részt vesz a nevelésében és képes ellátni 3 napig.
Vagy ezek a nők csak pénzkeresőnek tartják a férfit?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!