Jogosan haragszik rám a férjem ezért?

ezt mégis hogyan akarod kimagyarázni?....

A kérdezőnek figyelemre és törődésre van szüksége. Ha ezt megkapja a férjétől, eszébe sem fog jutni, hogy más férfiak is vannak a Földön. Ennyi. Ezt kellene megértetni az "emberrel".

Nem haragszik jogosan

Én a helyedben még azt is elmondtam volna neki, hogy vagy megadja neked azt ami egy nőnek jár (egy olyan nőnek akit szeretnek lehetőleg) vagy elgondolkozol azon, hogy továbbra is együtt maradjatok-e.

Ismerem azt az érzést amikor vergődsz a kapcsolatban mert te mindent megteszel közben egy szép szót nem kapsz és a végén te vagy a rossz meg a hibás mindenért. Légy önző ilyen dolgokban

Szerintem ő éppúgy szenved már ettől a kapcsolattól, csak ő sunnyog a játékával, meg a haverokkal, te meg nem.

Igazad van.

Talán azt nem kellett volna mondani, hogy máshoz is vonzódsz. Elég lett volna annyit mondani, hogy vele akarsz élni és szeretnéd, ha rendbe jönnének a dolgaitok.

Egyébként érthető, hogy bántanak ezek a dolgok, sőt az is érthető lenne, ha föl lennél háborodva miattuk.

Konkrétan az joggal csapja ki a biztosítékot nálad, hogy megbeszélitek, hogy este otthon, kettesben ünnepeltek, és ő

1. elfelejti,

2. más programot csinál a haverokkal, amiről nem is értesít,

3. telefonon elérhetetlen.

Az, hogy PONT AZNAP (!!!) bent felejtette a munkahelyén a telefont, az Andersen meséje. Nem akarta, hogy elérd a haveri sörözgetés közben.

Az sem túl életszerű, hogy kimerült idegileg, ezért nem akart veled elmenni vacsorázni (vagy egyéb programra), de a kollégákkal meg jólesett elmennie. Szerintem ez is kőkemény hazugság.

Elképzelhető, hogy nem a kollégákkal sörözött, hanem egy csinos kolléganőt boldogított, ezért is küldött volna téged el ("menjek csak a szeretőmhöz"), mert csak az ürügyet keresi a borításra.

Amúgy, 3 év házasság után nem merült föl a gyerekvállalás?

De egyelőre bízzunk benne, hogy nincs szeretője.

Szerintem ülj le vele beszélgetni, hogy hogyan képzeli el a kapcsolatotokat hosszabb távon. Ha nem a közös dolgokról beszél (pl. gyerekvállalás), hanem arról, hogy mindig elmehessen a haverokkal sörözni, ha csöppet sem érdekli, hogy te szeretettel várnád haza, ha veled nem akar közös programokat, de másokkal igen, akkor sajnos nem sok jövője van a kapcsolatotoknak.

Kicsit van rálátásom a helyzetre a másik oldalról, nagyjából hasonlóan történt velünk is. 10 órát voltam távol minden hétfőtől-szombatig, kora reggel elmentem, este 7-re hazaértem fáradtan. Ex 2-3-ig dolgozott. Ugyanúgy gond volt hogy nem volt kedvem menni sehová munka után, és az is hogy hiába ért haza sokkal korábban, mindig szaladt a ház, ami neki úgy jó volt, mert valahogy soha nem volt energiája a rendhez (saját szavaival). Maradt az is rám. Ez persze feszültséget szült, így aztán a libidó is nullázódott, nálunk csak havi 2-3 alkalom volt és az is kritikán aluli fél órás maszatolás. A vasárnapokat emiatt szívesebben töltöttem a hobbimmal, ami persze újabb balhékat eredményezett, inkább vállaltam 1-2 órás fizetetlen túlórákat, csak ne kelljen hazamennem. Látszott, hogy ez az egész házasság döglődik, de egyikünk se akar kimenni belőle, ki tudja miért. Akkor simán azt hazudtam magamnak hogy még szeretem, de csak a 6 év volt az amit együtt húztunk le. Nehéz beismerni ennyi év után, hogy elvesztegetett idő volt és kudarc, főleg egy olyan családi háttérrel, ahol még nem fordult elő válás. Ő társkeresőzött, hozzánk új kollegina jött és vele melegedtem össze. Tulajdonképpen az indította el a végső lökést, hogy ez az új nő annyival jobban passzolt hozzám emberileg, mint az ex. Tudtam, hogy csak pazarolnánk egymás idejét ha tovább húzzuk, úgyhogy egy nap mondtam hogy költözzön el, el is ment, elváltunk, osztozkodtunk, azóta sem beszéltünk, mintha soha nem is ismertük volna egymást. A kolleginával sem lett komolyabb a dolog, el is ment a cégtől, találtam mást, jobbat, akivel mindenben passzolunk egymáshoz. Sajnos az ember nem mindig akarja meglátni az igazságot, hogy rosszul döntött, és emiatt éveket veszít el.

Nem tudom, a kérdező férje hogyan gondolkodik, talán ő sem találta még meg az igazit. Valószínűleg a kérdező mellé is olyan férfi illik, aki jobban ráhangolódik az igényeire, emberileg közelebb áll hozzá. Az én házasságom azért nem működött, mert én egy műszaki ember vagyok 10 féle hobbival, míg az ex inkább utazgatott volna és amikor nem, akkor nem tudta feltalálni magát. Nem illettünk össze, de ezt nem akartuk észrevenni. Minél több volt a konfliktus, annál jobban eltávolodtunk. Minél többet veszekedett velem a hobbim miatt, annál jobban merültem bele. Én nem akartam engedni abból az egy nap szabadságomból, ő minden egyes alkalommal rám szállt, amikor nem akartam kimozdulni.

Jól tette a kérdező hogy elmondta mi a tényállás, de egy sértett férfiegó nem jól reagálja le azt, ha riválisa van. Ő most büszke, ő nem akar megharcolni a kérdezőért, mert azzal beismerné hogy ő a hibás mindenért, csak azért van válságban a házasságuk, mert ő túl sokat dolgozik és gépezik. Csak akkor látok esélyt a házasság megmentésére, ha mindkét fél kompromisszumot tud kötni, de nagyon különböző embereknél ez nem lesz tartós. Idő kérdése, hogy mi lesz.