Nincs akivel megbeszéljem, ami fáj. Szükségem lenne egy tanácsadóra. Ötletek?

Inkább szenvedsz és szenvedteted a gyerekedet, mert "nem akarsz vesztesként visszamenni abba a kis faluba"? Lenne ott munkahely vagy nem? Lenne ott lakás vagy nem? Hol laktál házasság előtt? Azt nem mondom, hogy könnyű, de más is él gyerekét egyedül nevelő szülőként. Kié a lakás? A férjedé? Még ha úgy is van, a te fizetésed, a gyerektartás és családi pótlék, plusz vállalhatsz pluszmunkát azért elég egy szerény megélhetéshez, úgy, hogy nem vagy megalázva és még új párt is találhatsz. Csak el kell határozni és megtenni az első lépést. És persze nem hagyni, hogy fű-fa igéretekkel visszakönyörögje magát.

Gondolkodtam rajta és ugyan a legritkább esetben szeretek ilyet mondani, mert kicsit úgy hangzik, mintha válaszolóként egyszerűen tovább akarnám passzolni a feladatot; de azt gondolom leghelyesebb lenne, ha felkeresnél egy tanácsadó szakpszichológust, akitől megtanulhatnád azokat a technikákat, amelyekkel a férjedet életkorának és szellemi képességeinek megfelelően apránként lehetőséged lenne visszaterelni a helyes kerékvágásba. Ez az eset, habár igyekeztél egyszerűen megfogalmazni, mégsem tűnik annyira egyszerűnek, hogy érdemes lenne közhelyes válaszokkal megmagyarázni. Túlságosan sok szegmense lehet a történetnek, amelyet nem ismerünk és amelyeknek ismerete méginkább tovább bonyolítaná a szálakat. Tehát nem szeretnék mást mondani, mint azt amit itt sokszor lelkiismeretesen a fiataloknak is mondani szoktunk: kérjenek meg az iskolában egy számukra szimpatikus tanárt, hogy mutassa meg az utat az iskolapszichológushoz és csak bízni tudunk benne, hogy az adott pedagógus ezt meg is teszi. Ha ezt mondjuk nem alaptanul tesszük. Ilyetén számodra úgy gondolom az lenne a leghelyesebb és legmegnyugtatóbb, annak lenne a leghamarabb látható eredménye, ha szakemberhez fordulnál. Magánban tucatnyi ilyen szakember van, minden második társasház ki tudja hanyadik emeletén megbújik egy ilyen kis rendelő. Olcsónak nem olcsó az biztos, de talán elegendő néhány alkalom is. Állambácsi nem tudom mennyire támogatja a családterápiát és hol lelhető fel ilyesmi, de biztosan van csak keresni kell. Nőket segítő alapítványok is vannak, esetleg hozzájuk is fordulhatsz, náluk is szoktak lenni pszichológusok. Esetleg a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján valószínű, hogy beutaló nélkül is lehet találkozni megfelelő pszichológusokkal, pszichiáterekkel, akik bizonyosan fognak majd tudni terápiás javaslatot tenni a férjeddel kapcsolatban.

Vagy egy szeretőre lenne szükséged...

Azt mérlegeld, hogy most még 40 éves vagy... újabb 8 év, és 48 leszel, azután 56... Most még könnyebben találsz valakit, aki megbecsül.

Szegény gyerekek...